Az agresszív viselkedés iskolai háttere és formái
Az iskola olyan színtér, ahol az osztályban kialakult helyzetek, nehézségek szeizmográfként
jelzik a gyermek vagy a felnőtt kapcsolati problémáit. Ami a kulisszák mögött
rejtve marad, kerülőúton, konfliktusok formájában jelenik meg a gyermek környezetében
és üzeni, hogy figyelemre és segítségre van szükség.
A magatartászavar, a beilleszkedési nehézségek, kapcsolati konfliktusok jelentik a leggyakoribb
problémát az osztályban. Magatartászavar fogalmán olyan viselkedési jellegzetességeket
értünk, amelyek zavarják a gyermek alkalmazkodását, mentális fejlődését, iskolai
teljesítményét és beilleszkedését az osztályba (Gádoros, 2005). A szülő és a pedagógus
egyaránt felfigyel a problémára. A magatartászavar egyik legmarkánsabb megnyilvánulási
formája az agresszív viselkedés. A probléma hátterében álló pszichés faktorok
közé leggyakrabban önértékelési probléma, kudarcérzékenység, teljesítményszorongás,
családi kapcsolati törések, illetve sérült kötődési minták tartozhatnak.
Az agresszió nemcsak a külvilág, társak és tárgyak ellen irányulhat, hanem fordíthatjuk önmagunk
ellen is, ebben az esetben auto-agresszióról beszélünk. A kéz vagdosása, a nyelv, illetve az ajkak harapdálása, a körömrágás,
legszélsőségesebb esetben az öngyilkosság az auto-agresszió megnyilvánulási formái.
A gyerek például hányingerre, fejfájásra panaszkodik, szédül, fáj a gyomra. Abban
az esetben, ha nincs organikus háttere a tüneteknek, pszichoszomatikus tünetekre
gyanakodhatunk. Ez az auto-agresszió egyik megjelenési formája, ahogyan az autoimmun
betegséget is annak tekinthetjük.
A verbális agresszió közvetlen formája a tanár és a diák részéről egyaránt megjelenik (Fülöpné, 2003). A diákok ellen
irányuló tanári megnyilvánulások könnyedén összekeveredhetnek a nevelési célzatú
konstruktív agresszióval. Ha a tanár saját tekintélyét, felsőbbrendűségét kívánja
megerősíteni egy fegyelmezési helyzetben, megalázóan viselkedhet a másikkal szemben.
A tanári agresszió verbális megnyilvánulásainak tipikus példái a tanulói teljesítményt
értékelő mondatok, amelyek valójában nem a teljesítményt, hanem a gyermeket magát
minősítik. Ide tartozik a tanári elvárások letámadásos közlése a hatalmi pozíciót
megerősítő rideg, fenyegető stílusban, ami félelmet kelt a diákok körében. Ez
főleg a kisebbeknél félelmet, az idősebb korosztálynál dacot és ellenállást válthat
ki. Gyakran előfordul, hogy a verbális agresszió célja a tanár részéről, hogy
megszabaduljon a gyermektől. Megjegyzéseket zúdít rá, a kapcsolat elmérgesedik
és nem marad más hátra, mint a probléma megszüntetése, a gyermek eltávolítása
az osztályból.
A közvetlen agresszió leggyakoribb formái a gyermekközösségben a pszichoterror, mobbing vagy más néven bullying (Mihályi, 2003). Az iskolai zaklatás ezen formája fizikai és verbális egyaránt
lehet, amikor egy csoport folyamatos és egyre erősödő nyomással igyekszik kirekeszteni
azt a csoporttagot, amelyik gyengébb, sebezhetőbb vagy irritálóan más. Ez a másság
lehet valamilyen stigma, vagyis fogyatékosság, priusz, kisebbségi lét, illetve
önkirekesztés miatt is elkezdődhet a pszichoterror, aminek az áldozat részéről
deformitásokat mutató énkép, önértékelési defektusok állnak a hátterében. A visszahúzódást
gőgnek vélhetik, ezért visszafordíthatatlanul elindul a folyamat. A pszichoterror
a lelki kényszerítés egyik formájának is tekinthető, amelynek ösztönzője bizonyos
egyéni vagy csoportos célok elérése, amely szinte minden esetben bizonyos rituális,
szertartásszerű elemeket is tartalmaz.
Közvetett vagy indirekt agresszióról akkor beszélünk, ha az elutasítás nem nyílt, hanem a kiközösítés úgy történik,
hogy az áldozatról tudomást sem vesznek, nem választják közös játéktevékenységek
során, őt magát nem bántják, de tárgyait megrongálhatják (Olweus, 1999).
Az iskolai agresszió szélsőséges, fizikai megnyilvánulási formái a tanárverések és a gyerekek közötti terror. A legveszélyeztetettebb
intézmények az agresszió kapcsán a szakiskolák, illetve azok az iskolák, ahol
a beiskolázás kötelező az intézmény számára, a halmozottan hátrányos helyzetű,
gyenge képességű gyerekeket befogadó intézmények, illetve gyermekotthonok. Óriási
problémát jelentenek az iskola-összevonások nyomán kialakuló helyzetek: új tanárokat,
osztálytársakat kényszerítenek a diákokra, akik sok esetben jobban ragaszkodnak
korábbi közegükhöz. Az iskolai tereket is meg kell említenünk, hiszen a zsúfoltság,
a személyes tér, az intim szféra hiánya komoly feszültségek forrása (Ritó, 1999).
A tapasztalati tények azt bizonyítják, hogy a városi gyerekek agresszívabbak,
mint a falusiak, aminek vélhetően a városi miliő az oka.
Agresszív magatartás kialakulhat csoportok, egyén és csoport, illetve egyének közötti vonatkozásban. Ez természetesen a diákok és pedagógusok körét egyaránt érinti,
a tanárok és gyerekek egymás közötti, illetve egymás ellen megnyilvánuló legváltozatosabb
agresszív helyzeteket jelenti. (Fülöpné, 2003).
Szerző: E. Tóbiás Sára
Irodalom:
Fülöpné Böszörményi Alíz (2003) Agresszió a gyermekintézményekben. In: Új Pedagógiai
Szemle, 01.
Mihály Ildikó (2000) Erőszak az iskolában. In: Új Pedagógiai Szemle, 04.
Olweus, Dan (1999) Az iskolai zaklatás. In.: Educatio, 04.
Ritó László (1999) Tudósítások az iskoláról - Az agresszív gyerekek. In: Új
Pedagógiai Szemle, 11.
