Válasz a rasszizmusra

Az iskolai közösségben mindenki felelős azért, hogy figyelje és megállítsa a rasszista zaklatásokat és a rasszista megnyilvánulásokat.

Csoportlétszám: 4–50 fő
Szükséges idő: 120 perc

A gyakorlatról röviden:

Ez a feladat a szerepjátékot és egy kényes eset ismertetését használja fel annak érdekében, hogy a résztvevőket arra késztesse, tekintsék át, hogy mit is értenek a kulturális különbözőségeken. Ezen kívül a megbeszélés és a közös írás eszközét alkalmazza az alábbi témák kifejtésére:

▪ az egyén saját kulturális perspektívájától való elvonatkoztatásának nehézségei
▪ rasszizmus, sztereotípiák és kulturális különbségek
▪ hogyan kezeljük a rasszizmust az iskolában vagy más oktatási intézményben?

Az érintett jogok:

▪ az emberi méltóság tiszteletéhez való jog, amely mindenkit megillet
▪ az egyenlő bánásmódhoz való jog
▪ a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadság

Célok:

▪ az érdeklődés felkeltése az emberi jogok és a rasszizmus témája iránt
▪ a demokratikus részvétellel, a kommunikációval és az együttműködéssel kapcsolatos képességek és készségek fejlesztése
▪ a felelősségtudat, az igazságosság és a szolidaritás eszméinek terjesztése

Szükséges eszközök:

▪ nagy papírlapok vagy flipchart-papír és filctollak
▪ 4 önkéntes a szerepjáték előadásához
▪ az Egy kényes eset című szerepkártya és segédanyag a csoportvezető számára
▪ az iskola (vagy szervezet) rasszista megnyilvánulásokkal kapcsolatos szabályai és javaslatai
▪ a Néhány gyakorlati tanács című segédanyag másolt példányai, vagy írjuk fel az abban felsorolt pontokat egy nagyméretű papírra, esetleg írásvetítő-fóliára

Előkészítés:

 ▪ Tekintsük át a segédletek között szereplő kényes esetet, és amennyiben
szükséges, alakítsuk át a szituációnak megfelelően.
▪ Válasszunk ki négy önkéntest, és kérjük meg őket, hogy készítsenek és játsszanak el egy rövid szerepjátékot a kényes eset alapján.

A gyakorlatról röviden

Ez a feladat két részből áll.
Az 1. rész annak tisztázása, hogy mit értünk a rasszizmus kifejezésen.
A 2. rész annak összefoglalása, hogy milyen stratégiát alakítsunk ki az iskolában (vagy egy klubban, szervezetben) megjelenő rasszista incidensek kezelésére.

1. rész: Mi a rasszizmus?
1. Kezdjük a feladatot a rasszizmusról szóló gondolatok összegyűjtésével. Izgalmas lehet, ha a résztvevőknek elmondunk egy rasszista viccet. Kérdezzük meg tőlük, mit gondolnak a viccről. Válaszaikat írjuk fel a nagy papírra vagy a táblára.
2. A rasszista incidensek és a kultúrák közötti lehetséges félreértések mindennaposak.
Folytassuk ötletrohammal arról, hogy melyek azok a mindennapos incidensek és
viselkedésmódok, amelyek rasszistának tekinthetők.
3. Most dolgozzuk fel a kényes esetet. Osszunk ki papírt és tollat. Kérjük meg a résztvevőket arra, hogy nézzék meg a szerepjátékot, és írjanak le néhány kulcsszót,
amelyek összegzik az előadás egyes részeit elválasztó kérdésekre adott válaszaikat.
Kérjük meg az önkénteseket, hogy adják elő a szerepjátékot.
4. Kezdeményezzünk a résztvevők hozzászólásai alapján egy rövid feldolgozást:
▪ Mit válaszoltak az első részt követő kérdésre? Hogyan jutottak ezekre a következtetésekre?
▪ Mit válaszoltak a második részt követő kérdésre? Hogyan jutottak ezekre a következtetésekre?
▪ Mit vettek észre a végén? Mit feltételeztek?

2. rész: Összefoglalás arról, hogy milyen stratégiát alakítsunk ki az iskolában (vagy egy szervezetben) megjelenő rasszista incidensek kezelésére.
1. Vezessük fel a következő feladatot, amely az iskolában, klubban, szervezetben
megjelenő rasszista incidensek kezelésével kapcsolatos stratégia összegzése.
2. Kezdjünk egy, az iskola vagy klub szereplőiről szóló rövid ötletrohammal. Például az iskolában vannak tanulók/diákok, tanárok, igazgató, takarítók, könyvtárosok, és egy-egy részlegért felelős alkalmazottak, pl. a játszótérfelelős.
3. Ezután kérjük meg a résztvevőket arra, hogy alakítsanak 4 vagy 5 fős csoportokat, amelyek áttekintik az iskolai közösség tagjainak a rasszista incidensekkel kapcsolatos feladatait és kötelezettségeit. A cél az, hogy egybegyűjtsék azokat a javaslatokat, amelyek összefoglalják: ezek az emberek hogyan kezeljenek egy-egy ilyen esetet. Adjunk a csoportoknak 30 percet a téma megbeszélésére és arra, hogy a legfontosabbnak tartott pontokat felírják egy nagy papírra.
4. Kérjük meg a résztvevőket arra, hogy mutassák be a teljes csoportnak, mire jutottak.
Készítsünk összegzést az elhangzott pontokról, és kérjük meg a résztvevőket, hogy hasonlítsák össze azokat az iskolájukban már létező ilyen irányú intézkedésekkel vagy szabályokkal.
5. Most biztassuk arra a csoportokat, hogy dolgozzanak ki részletesebben egy szempontot (egy lépést vagy egy intézkedést). Például, amennyiben a rasszizmus és a diszkrimináció ellen átfogóbb iskolai szabályrendszerre van szükség, az egyik csoport feladata lehet ennek megírása. Az egyes csoportoknak azt is meg kell beszélniük, hogy a többi csoportnak milyen formában mutatják majd be munkájuk eredményét, pl. nem csak írásban, de képek, kollázsok, testszobrok felhasználásával, amelyek érzéseiket összetettebben fejezhetik ki.
6. A nagy csoportban kérjük meg a résztvevőket, hogy számoljanak be eredményeikről, és vitassuk meg, hogyan lehetne ötleteiket átültetni a gyakorlatba.

Feldolgozás és értékelés

Kezdjük magának a gyakorlatnak az áttekintésével, majd folytassuk az arról való beszélgetéssel, hogy a résztvevők mit tanultak, és hogy mit kell tenniük ezután.
▪ Mennyire gyakori jelenség a rasszizmus az iskolában vagy a közösségben, és mennyire az általában a társadalomban?
▪ Mely csoportok a rasszista megnyilvánulások leggyakoribb áldozatai? Miért? 20 vagy 50 éve is ugyanezeket a csoportokat érintette a rasszizmus?
▪ Változott-e a gyakorlat elvégzésének eredményeként a résztvevők arról alkotott elképzelése, hogy mi tekinthető rasszista incidensnek? Hogyan? Mondjunk rá példát!
▪ Kinek a felelőssége annak megakadályozása, hogy rasszista incidensek forduljanak elő az egyes résztvevők iskolájában vagy az adott szervezeten belül?
▪ Gondoljunk vissza a kényes esetre. Mit kellett volna tenniük a tanároknak, Abdallah
édesapjának és az igazgatónak, hogy kiderüljön az igazság?
▪ A rasszista incidensek kezelésére szolgáló stratégia megléte fontos, de nem lenne jobb, ha egyáltalán nem lenne rá szükség? Mit lehet és kell tenni a rasszista viselkedés okainak felderítésére, akár az iskolában, akár a társadalomban?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Vegyük figyelembe a csoport tagjainak hátterét, és ennek megfelelően alakítsuk át a gyakorlatot.

A résztvevők elkötelezettebbek lehetnek a gyakorlattal kapcsolatosan, ha a csoportsegítő olyan témával foglalkozik, amely életszerű a csoport számára. Ugyanakkor fel kell készülnünk azokra az érzelmi töltetű reakciókra, amelyek előfordulhatnak a gyakorlat következtében. Fontos, hogy figyeljünk azoknak a résztvevőknek az érzéseire, akik úgy gondolják, hogy őket diszkriminálták az iskolában. Hasznos lehet, ha ahelyett, hogy a kényes esettel kapcsolatos esettanulmányra koncentrálunk csupán, más példákat is bemutatunk különböző nézőpontokból. Ez a megközelítés lehetőséget ad arra, hogy hangsúlyozzunk, azaz különbséget tegyünk az egyes esetek között, hiszen nem mindegy, hogy a rasszizmus érintett megnyilvánulását a kortárs csoporton belül, vagy a tanárok és az igazgató részéről tapasztaljuk-e.
Ha provokálni kívánjuk a csoportot, és egy rasszista viccel indítunk, vigyázzunk arra, hogy a kiválasztott vicc olyan társadalmi csoportról szóljon, amelynek nincs képviselője a gyakorlat résztvevői között. Minden országban vannak hagyományai a más nemzetiségű vagy etnikumú emberekről szóló vicceknek. Kezdhetjük a téma megbeszélését azzal is, hogy a csoportot kérjük meg: ők mondjanak el egy-két ilyen viccet. Ezek után azzal folytathatjuk, hogy beszélünk a rasszista és nem rasszista viccek között húzódó határvonalról. Például a romákról szóló viccek nacionalisták vagy rasszisták? Ez elvezethet a rasszista vicc és a rasszista incidens definíciójához (lásd alább, a További információk című résznél).

Lehet, hogy a 2. rész végén a 4. lépésnél a végkövetkeztetések nem eléggé  lényegre törők ahhoz, hogy a következő lépésben a résztvevők felhasználhassák őket. Ebben az esetben a figyelmükbe ajánlhatjuk, hogy használhatják a Néhány gyakorlati tanács című segédanyagot, és biztassuk arra a csoportokat, hogy dolgozzák ki az első négy lépést.

Javaslatok a folytatáshoz

Térjünk vissza erre a témára rendszeresen, pl. évente egyszer vagy kétszer. Az elképzeléseket felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy valóban elérjük a kitűzött célokat. A társadalom változásával összhangban a terveket is felül kell vizsgálnunk, hogy megbizonyosodjunk róla: a megváltozott feltételek között is megfelelnek az igényeknek. Elképzelhető, hogy a csoport annak szeretne utánajárni, hogy a rasszista szempontok milyen formában jelennek meg a gazdasági döntéshozatalban.

Javaslatok a résztvevőknek

Folytassuk az elképzelések kidolgozását saját iskolánkban vagy szervezetünkön belül, és gondoskodjunk azok gyakorlati bevezetéséről. A csoport kapcsolatba kerülhet más országokban működő rasszizmusellenes mozgalmakkal is. Például a belga Rasszizmusmentes iskolák programmal, amelynek bevezetéséhez az iskola szereplői legalább 60%-ának alá kell írnia egy közös diszkriminációellenes nyilatkozatot, amelyet aztán szigorúan be is kell tartani (www.schoolwithoutracism-europe.org).

További információk

A rasszizmus definíciói

A rasszizmus általában véve olyan viselkedést vagy szóbeli, gyakorlati megnyilvánulást jelent, amely embereket bőrszínük, kulturális hovatartozásuk vagy etnikai eredetük alapján előnyösen vagy hátrányosan megkülönböztet. Finomabb formái ugyanannyira károsak, mint nyílt formája.
Az intézményesült rasszizmus egy szervezet olyan kollektív hibája, amely embereket bőrszínük, kulturális hovatartozásuk vagy etnikai eredetük alapján más elbánásban részesít. A rasszizmus olyan, az etnikai kisebbségekhez tartozó embereket hátrányosan megkülönböztető folyamatokban, attitűdökben és viselkedésben látható vagy érhető tetten, amelyek már a nem szándékos előítélettől a tudatlanságon, tapintatlanságon és a rasszista sztereotípiákon át a kirekesztésig terjednek. Rasszista incidensek és zaklatás minden intézményben előfordulhatnak, tekintet nélkül az intézményt alkotó, eltérő etnikai háttérrel rendelkező diákokra.
Rasszista incidens minden olyan incidens, amelyet az azt elszenvedő fél vagy bármely más személy rasszistának tekint.

Milyen eseményeket tekinthetünk rasszistának?

Fizikai bántalmazás: magában foglalja az erőszakos cselekedeteket, vagy a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek és felnőttek fizikai megfélemlítését csakúgy, mint a „csekélyebb” erőszakos cselekedeteket, amelyek hatása összeadódhat.

Verbális erőszak: ennek legnyilvánvalóbb példái a kisebbségi csoportokhoz tartozók sértegetése és bármely, egy személy identitását vagy kultúráját (pl. zene, ruházat vagy étkezési szokás) illető gúny. A verbális erőszaknak más, kevésbé nyilvánvaló formái is lehetnek, amelyek tanárok, diákok vagy más felnőttek részéről nyilvánulnak meg, mint pl. azok a rasszista természetű spontán megjegyzések, amelyek sértőek lehetnek.

Az együttműködés és az elfogadás hiánya: valamely kisebbséghez tartozó tanuló, diák, tanár, képző ifjúsági vezető stb. személlyel szemben az együttműködés vagy elfogadás megtagadásának kinyilvánítása az iskolában/közösségben valamely személy(ek) által rasszista incidensnek tekinthető, ha annak rasszista motivációja nyilvánvaló, vagy ha az áldozat úgy érzi, hogy az adott esetnek a rasszizmus az oka. Az elfogadás hiánya lehet a figyelmetlenség is, például ha egy tanár vagy képző tudatlanságból egy diák kulturális szokásait figyelmen kívül hagyja, és ezért az megbántva vagy kényelmetlenül érzi magát.

Egyéb incidensek: rasszista viccek és rasszista szóhasználat, rasszista jelvények, kitűzők, pólók stb. viselése, rasszista graffiti, rasszista irodalom vagy poszterek terjesztése, rasszista vagy fasiszta szervezet jelenléte az iskolai közösségben vagy annak környezetében, vagy a felnőttek általi sztereotipizálás, amely diszkriminációhoz vezethet.
Nagyon sok rasszista incidens a legkevésbé nyilvánvaló formában fordul elő. Gyakran az ilyen ravasz jelenségeket nehéz felfedezni és kezelni. A tanulók vagy diákok körében zajló rasszista incidensek jó része nem fordul elő tanárok vagy felnőttek jelenlétében. Ezért olyan fontos, hogy az iskolák olyan stratégiákat dolgozzanak ki, amelyek biztosítják, hogy az iskolai közösség minden tagja érzékeny legyen, és felelősséget érezzen az atrocitások elszenvedői iránt, valamint jelentse és kezelje azokat.

Néhány gyakorlati tanács arról, hogy hogyan dolgozzunk ki egy antirasszista stratégiát

A rasszista zaklatás és rasszista incidensek kezelésére kidolgozandó és életbe léptetendő stratégiához egységes iskolai (szervezeti) megközelítés szükséges. Fontos, hogy a rasszista incidensekkel kapcsolatos megközelítések illeszkedjenek az iskola vagy szervezet általános szellemiségéhez és gyakorlatához. Ezt a témát különösen fontosként, de nem különállóan kell kezelni.

Néhány figyelembe veendő gyakorlati tanács:

▪ Annak az alapelvnek a kinyilvánítása szükséges, hogy sem a rasszista incidensek, sem a rasszista zaklatások nem fogadhatók el.
▪ Egyértelmű nyilatkozatot szükséges tenni arról is, hogy mi a követendő eljárás rasszista incidens esetén.
▪ Az egész iskolai megközelítésnek, ideértve a rasszista incidensek kezelésére szolgáló folyamatokat és a rögzített lépéseket, ki kell terjednie az iskolai közösség minden tagjára, így az iskolavezetésre, a tanárokra és a más feladatköröket ellátó alkalmazottakra, a szülőkre, a tanulókra, a diákokra és a látogatókra.
▪ Egyértelművé kell tenni: az iskolai közösségben mindenki felelős azért, hogy elemezze a rasszista indíttatású zaklatásokat és rasszista megnyilvánulásokat, és hogy azokkal foglalkozzon.
▪ Következetességre van szükség abban a tekintetben, hogy minden érintett legyen tudatában annak, amit tőle elvárnak.
▪ Tudatosítani szükséges, hogy az incidensre annak megtörténtekor, vagy az arról szóló beszámoláskor válaszlépés következik.
▪ Az incidensre reagáló válaszlépést egy előre megállapított időhatáron belül kell megtenni.

(Forrás: Northamptonshire Country Council)

SEGÉDLETEK

Egy kényes eset – Szerepkártya

Rögtönözzünk egy rövid szerepjátékot a következőkben felidézett eset alapján. A játékot három felvonásban is előadhatjuk úgy, ahogy azt az alábbiakban javasoljuk. Ebben az esetben a szünetekben a csoportsegítő(k) megkérheti(k) a megfigyelőket arra, írják le a gondolataikat arról, hogy mi is történik.

Első felvonás: Két tanár beszélget a tanári szobában.

Az elmúlt hónapban több zsebtolvajlási eset fordult elő az iskolában. Most megint eltűnt valami pénz. Az igazgató mindenképpen végére akar járni a dolognak, ezért felkérte a tanárokat, hogy próbálják megtalálni a tolvajt. Abdallah az egyik tanuló, akinek a családja Észak-Afrikából vándorolt be ebbe az országba. Őt találták felelősnek a legutóbbi esetért.

Második felvonás: A beszélgetés Abdallah édesapja és az iskolaigazgató között.

Az iskolaigazgató meghívja Abdallah apját egy beszélgetésre. Ennek eredményeként Abdallah apja visszafizeti az ellopott összeget az iskolaigazgatónak.

Harmadik felvonás: Két tanár beszélget ismét a tanáriban.

Az, hogy Abdallah apja visszafizette a pénzt, a tanárok számára a gyermek bűnösségének beismerését jelenti. Később teljesen egyértelmű bizonyítékot találnak arra, hogy Abdallahnak semmi köze sem volt a tolvajláshoz.

Egy kényes eset – útmutató a csoportsegítő számára

Kérjünk fel önkénteseket a szerepjáték eljátszására. A szünetekben tovább foglalkozhatunk a kérdésekkel, és megkérhetjük a megfigyelőket arra, hogy foglalják össze kulcsszavakban a véleményüket a gyakorlat adott szakaszáról.

Első felvonás: Az elmúlt hónapban több zsebtolvajlási eset fordult elő az iskolában. Most megint eltűnt valami pénz. Az igazgató mindenképpen végére akar járni a dolognak, ezért felkérte a tanárokat, hogy próbálják megtalálni a tolvajt. Abdallah az egyik tanuló, akinek a családja Észak-Afrikából vándorolt be ebbe az országba. Őt találták felelősnek a legutóbbi esetért.

Első szünet: Első kérdés a megfigyelőkhöz: Ha te lennél az igazgató, mit csinálnál?

Második felvonás: Az iskolaigazgató meghívja Abdallah apját egy beszélgetésre. Ennek eredményeként Abdallah apja visszafizeti az ellopott összeget az iskolaigazgatónak.

Második szünet: Második kérdés a megfigyelőkhöz: Te is úgy gondolod, hogy ez volt a sikeres megoldás?

Harmadik felvonás: A tanárok nézőpontjából ez egy olyan megoldás, amely szerint Abdallah volt a tolvaj. Később teljesen egyértelmű bizonyítékot találnak arra, hogy Abdallahnak semmi köze sem volt tolvajláshoz.

Harmadik szünet: Harmadik kérdés a megfigyelőkhöz: Most mit gondolsz?