Az üzenet várhatóan annál többet változik, minél többen játsszák a játékot, tehát
minél több kommunikációs állomás van beépítve a folyamatba.
A játék menete:
- A csoportból (osztályból) kb.10-15 fő hallótávolságon kívülre megy (pl. kimegy
a teremből), ők lesznek a hírlánc tagjai.
- Az osztályfőnök (0. állomás) a csoport többi tagjának (akik a teremben maradtak
megfigyelőkként) felolvas egy 15-20 mondatos érdekes történetet.
- A hallgatóságból az egyik diák (1. állomás) lesz a „pletyka” elindítója, vagyis
emlékezetből kell elmesélnie a történetet a hírlánc elsőként érkező tagjának (2. állomás). „Képzeld, azt a történetet
hallottam, hogy……”
- A következő lépésben a hírlánc elsőként érkezett tagja (2. állomás) emlékezetből
elmeséli a történetet a hírlánc másodikként érkező tagjának (3. állomás) és így tovább, amíg az utolsó
gyerek is megérkezik, és meghallgatja a történetet a lánc utolsó előtti tagjától.
- A hallgatóság (hozzájuk tartoznak a hírlánc már szerepelt tagjai is) nem szólhat
bele az információ áramlásába, tehát a megfigyelők nem egészíthetik ki, nem helyesbíthetik
a hírláncban elhangzottakat, mindig csak a hírlánc soron következő tagja beszélhet,
egyedül továbbítja a történetet.
- Amikor végigért a történet, az osztály meghallgatja a hírlánc utolsó tagjától a végső verziót, majd az
osztályfőnök fölolvassa az eredeti történetet.
A játék végén érdemes időt hagyni a játék megbeszélésére, amikor a diákok megoszthatják
egymással az élményeiket, a jelenséggel kapcsolatos tapasztalataikat. Hozhatnak
példákat mindennapjaikban megtörtént kommunikációs helyzeteikből, a megvitatás
során szóba kerülhet az információtorzulás/torzítás mint a konfliktusok egyik
forrása….
