A megbeszélés összehívására azért került sor, mert az iskolai erőszak történetek médiabeli megjelenése, illetve az érintett iskolák reakciója megerősítette azt a meggyőződést, hogy szakma- és intézményközi, összehangolt álláspontra és tervre van szükség a megelőzés és az eredményes beavatkozás, segítségnyújtás céljából. A találkozót kezdeményező civil szervezet – a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület – és az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az alternatív konfliktuskezelési technikák használatának lehetőségére és szükségességére ezekben az esetekben is.

A nemzetközi tapasztalatok már sikeresen bizonyították, hogy az iskolai erőszak elleni fellépésnek, az agresszió visszaszorításának az együttműködés kialakítása, a konfliktuskezelés és az alternatív vitarendezés a leghatásosabb, legeredményesebb formája. Számos országban alkalmazzák sikerrel, több, más típusú konfliktuskezelési eljárás mellett. Sorra indulnak programok a tanárok, szociális munkások, iskolapszichológusok, szülők, laikus segítők felkészítésére, a kortárs mediáció bevezetésére, a resztoratív technikák alkalmazására az iskolákban. (Hollandia, Egyesült Királyság, Portugália, Ausztria, Szlovénia, sőt Törökország, Moldávia alkalmazza sikerrel az ADR /Alternative Dispute Resolution - alternatív vitarendezés/ módszereit, ahogy Új-Zélandon, Ausztráliában, az USA-ban, Kanadában is.)

Az Európai Charta a Demokratikus és Erőszakmentes Iskoláért, Európa Tanács, Strasbourg, 2004 ugyancsak kiemelten kezeli az alternatív vitarendezést mint kívánatos és hatékony módszert.

A szűk szakmán belül, az alternatív vitarendezési eljárásokkal foglalkozó szakemberek között már korábban is erős szakmai konszenzus alakult ki az ADR eljárási módszereinek, bevezetésének, alkalmazásának fontosságáról, s ezt a napi gyakorlat is igazolja (egyedi esetek), de további együtt gondolkodást igényel a pedagógus szakmával való egyeztetés és az ágazatközi gondolkodás.

A szemléletváltozás, módszerváltás első lépcsője az alternatív technikák, módszerek megismertetése, majd a gyakorlat kialakítása, begyakoroltatása mentorok segítségével, a rendszeres szupervízió és a finanszírozás megoldása.

A fórum tagjainak javaslatai a döntéshozók, jogalkalmazók, szakemberek és a szakpolitikák számára

– Az iskolai erőszak megelőzése, kezelése, csökkentése, a viták, konfliktusok hatékony feloldásának igénye a kormányzat és a szakpolitikák, szakemberek részéről következetes elköteleződést igényel, amely valamennyi érintett számára hangsúlyozza az okok feltárásának és megoldásának az igényét a jelenségek hárítása, „kezelése” helyett.

– Alternatív vitarendezési módszerek alkalmazásának szükségességét, előtérbe helyezését.

– Az ágazatközi szoros szakmai együttműködés elengedhetetlen a feladat végrehajtása érdekében.

– Az alternatív vitarendezéssel kapcsolatos már meglévő jogszabályok, törvények összehangolása szükséges, a már elfogadott jogszabályoknak érvényt kell szerezni, alkalmazni kell őket. Ehhez a szükséges feltételek megteremtésére van szükség (végrehajtási rendelet, finanszírozás, ismeretterjesztés, szakemberképzés, tevékenység kiterjesztése, mérés, értékelés).

– Ki kell dolgozni, illetve tovább kell fejleszteni a megfelelő szabályozást.

– Gondoskodni kell a megfelelő intézményi háttér létrehozásáról és működtetéséről.

– A jogkövető magatartást a fenntartóktól és az intézményektől, szakemberektől is meg kell követelni.

– A kora gyermekkori fejlődés biztosítására és a korai beavatkozásra nagy figyelmet kell fordítani, mert a problémák nem csak a középfokú oktatás idején keletkeznek, csupán ebben az időszakban mutatkoznak meg nagy számban.

– A közvéleményt tájékoztatni kell a gyerekekkel, iskolával, szülővel kapcsolatos és jogszabályokban megjelenő jogokról, kötelezettségekről.

– A közvéleményt, az érintetteket meg kell ismertetni az alternatív konfliktuskezelés előnyeivel, érdekeltté kell tenni őket ezek igénybevételére minden típusú vita esetén.

A „szakma” számára megfogalmazott feladatok

– A különböző szakmák képviselőinek (gyermekjóléti szakemberek, pszichológusok, pedagógusok, jogalkalmazók stb.) szoros együttműködésére van szükség.

– A szakmai szervezeteknek fel kell tárniuk, meg kell fogalmazniuk a jelenségeket kiváltó okokat, előzményeket.

– Fontos feladat a kutatások, hatásvizsgálatok eredményeinek felhasználásával hosszú távú programok kidolgozása, a különböző konfliktuskezelési technikák beépítése a gyakorlatba.

– Sürgető szükség van arra, hogy a főiskolákon és egyetemeken oktassák az alternatív technikákat, és jelenjen meg a gyermeki jogokon, a gyerekek fejlődési szükségletein alapuló ismeretek, készségek jó színvonalú, egységes szellemiségű (hiteles szakirodalmon alapuló) tanítása.

– E programok széles körben (fenntartók, intézmények, pedagógusok, szülők) való megismertetése elengedhetetlen a program sikeréhez. Mindehhez meg kell nyerni a média szereplőit is.

– Szoros együttműködést kell kialakítani az oktatási intézményekkel a szemléletváltozás érdekében. Szükség van minél több olyan szakmai program beemelésére, amelyek az interakciók sikerességét szolgálják, a képzők képzésének megteremtésére e technikák esetében is.

– Az iskolai gyermekvédelem jelentőségét el kell ismertetni, és visszaállítani az önálló gyermekvédelmi felelősi rendszert, szakirányú képzettséggel rendelkezők alkalmazásával. Emellett a pszichológus, védőnő, orvos biztosítása is alapvető.

Képzés

A képzés fontossága mindenki számára egyértelmű. Az ADR technikák elsajátítása elengedhetetlen a felsőoktatásban: jogászok, közgazdászok, a közigazgatási szakemberek képzésében, de elsődlegesen a pedagógus, szociális munkás, védőnő, orvos és más segítő szakmák alap- és továbbképzésben kellene nagyobb fontosságot kapnia.

A pedagógusképzésben hangsúlyosabbá kell tenni a gyermekjogi és fejlődési szükségleteken alapuló személetet, fejleszteni kell a pedagógusok készségeit, konfliktuskezelési képességeit, fel kell készíteni őket arra, hogy különböző szerepekben legyenek képesek dolgozni. Nem elégséges csak a tanított szaktárgy tanítására felkészíteni őket, fokozott jelentősége van a tanulókkal és családjaikkal való kommunikációnak, bánásmódnak, a nevelés módszertanának. Ehhez tisztázni kell az iskola és a pedagógus szerepét, kompetenciáit, a gyerekekkel, szülőkkel, más intézményekkel való partneri kapcsolat megvalósíthatóságának módját és formáit.

Emellett szükséges a tanárok támogatása napi munkájuk során is: szupervízió, szervezetfejlesztési szolgáltatások, továbbképzések, mentorok. A felsőfokú tanárképzésbe be kell vonni a gyakorló szakembereket is. A tanárképzés reformja szükségszerű feladat. A gyakorló tanításnak és a tanításra való felkészítésnek a nehezen nevelhető, magatartási zavarokkal küzdő, speciális szükségletű gyerekekre és a társszakmákkal, intézményekkel való együttműködésre is ki kell terjednie.

Fenntartók szerepe

Közös érdek a fenntartókkal kialakított szorosabb együttműködés, és az együttműködés módjának kidolgozása, a függőségek, kiszolgáltatottság csökkentése, kiküszöbölése. Szükség van a regionális módszertani intézményekre, amelyek a jövőben helyben képesek gondoskodni a régió iskoláinak, tantestületének támogatásáról, szupervíziójáról, ezzel erősítik a szakmai érdekképviseletet is.

A szakmai szervezeteknek állást kell foglalniuk a média okán országosan ismertté vált esetekben, elemzésekkel, értelmezéssel segíteni az érintettek és a közvélemény tájékozódását.

Véleményformálók:

Herczog Mária (CSAGYI)
Krémer András (OKSZ)
Ábrahám Éva (OKSZ)
Boross Ottilia (PPkE)
Braun József (Zöld Kakas Liceum)
Fellegi Borbála (szociálpolitikus, Phd. hallgató)
Földes Petra (tanár, az OFOE elnökségének tagja)
Gabnai Katalin (SZFE, drámatanár)
Kárpáti György (FPPTI)
Kerényi Mária (Zöld Kakas Liceum)
Kukity Krisztina (Partners Hungary)
Makai Éva (MPT)
Mayer József (OFI) Negrea Vídia (KÖSZ Alapítvány)
Németh Margit (FPPTI)
Vékonyné Róka Judit (pártfogó)

Az ülést Krémer András és Herczog Mária moderálta.

(2008. április 14.)

Forrás: www.osztalyfonok.hu