Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az agresszió ösztönös vagy sem. Az erre vonatkozó kísérletek többségét állatokon végezték, a tapasztalatok pedig azt igazolják, hogy noha az agresszivitás ösztönkomponensei minden bizonnyal megtalálhatóak az embernél is – az agresszió oka nem csupán az ösztönökben rejlik. Richard Lore és Lori Schultz szerint a gerincesek körében jellemző agresszió egyetemessége arra utal, hogy az agressziónak a túlélés szempontjából van óriási jelentősége. Csaknem minden élőlénynél kifejlődött egy speciális gátló mechanizmus, amely képes kordában tartani az agresszív késztetést, ha az egyed érdekei így kívánják. Akár megjelenik az agresszív magatartás, akár nem, az agressziót az élőlény előzetes társas tapasztalatai, és az aktuális társas kontextus együttesen határozza meg. Az agresszív viselkedést szituációs és társas tényezők egyaránt befolyásolhatják, vagyis vissza lehet szorítani.

Az agresszió hasznos és szükséges. Az emberiség fejlődésének előtörténetében az alkalmazkodást szolgálta, illetve a fajfenntartás szempontjából is alapvetőnek tekinthető. Frusztrált vagy dühös állapotban többnyire megkönnyebbülést érzünk, ha kieresztjük a gőzt és szóban vagy fizikálisan bántalmazunk valakit (katarzis elmélet). Az agresszió szükségletét ez önmagában még nem csökkenti.

A versengésen és agresszivitáson alapuló játékok a kutatások szerint nem csökkentik az agresszivitást, de közösségformáló erejük természetesen vitathatatlan. A versenyszerű tevékenység megfigyelése sem csökkenti az agressziót, átmenetileg még fokozza is. A fantáziabeli agresszió részlegese mennyiségben képes az agresszió levezetésére. Feshbach kísérletében a tanár zaklatta diákjait. Ezután azok a diákok, akik kiírhatták magukból agresszív indulataikat, kevésbé voltak indulatosak, mint akiknek erre nem volt lehetőségük.

Ha valakire rátámadunk, mert felbosszantott bennünket, megkönnyebbülünk ugyan, de ellenséges érzületeink nem csökkennek. Az agresszió nem csupán a feszültségektől függ, vagyis attól, amit érzünk, hanem attól is, amit gondolunk. Ha valaki bánt egy másik embert, tette olyan kognitív folyamatokat hív életre, amelyek képesek igazolást adni a kegyetlenségekre.

Ha agresszióm áldozata ártatlan, az áldozati hibáztatás jelensége nyomán igazolásokat találunk arra, hogy az illető megérdemelte, amit kapott. A túlságosan nagy megtorlás, egy ártatlan ember bajba keverése olyan disszonanciát, belső feszültséget vált ki, amit úgy igazolhatunk, ha a bántalmazást követően becsméreljük is az áldozatot. A bosszúállás csökkenti a további agresszió szükségletét, ha méltányossági helyzetet teremt. A bosszú rendszerint súlyosabb, mint az eredeti cselekedet. Az erőszak pedig az esetek többségében nem csökkenti az erőszakot, hanem gerjeszti.

Az agresszió élettani szabályozását az amygdala területe végzi az agytörzsben. Funkciója az agresszív viselkedés irányítása. A magas tesztoszteron szint is növeli az agresszióra való hajlamot, ezért is gyakoribb férfiak, mint nők körében. A kultúra és társas tényezők ugyanakkor befolyásolják ezeket a folyamatokat. Ha egy organizmus fájdalmat él át és nem tud elmenekülni a helyzetből, csaknem mindig támadni fog. Berkowitz egy kísérletsorozatában kimutatta például, hogy azok a diákok, akiknek jéghideg vízbe dugták a kezüket, sokkal több agresszív cselekedetet követtek el diáktársaikkal szemben. A hőség, mint környezeti faktor szintén agressziót generál.

A frusztráció akkor a legnagyobb, amikor nagyok a várakozások és a cél elérését indokolatlanul akadályozzák meg. Például, ha a gyerekek játszhatnak, aztán ebben váratlanul megakadályozzák őket. Amíg van beteljesületlen remény, addig agresszió is van. Csökkenését vagy a remény valóra váltásával vagy kiküszöbölésével lehet elérni.

Bandura kísérletében a gyerekek egy másik személy agresszióját látva új és kreatív agressziómódokat találtak ki. Ez a folyamat a társas, illetve utánzásos tanulás jelenségéből eredeztethető. A kísérleti adatok túlnyomó többsége mellett szól, hogy az erőszak látványa az agresszív viselkedés gyakoriságát növeli a gyerekeknél. Akikben nincs meg a kezdeti hajlam az agresszióra, nem szükségképpen fognak agresszívan viselkedni, legalábbis nem egyetlen erőszakos film hatására. A többszöri találkozás fájdalmas vagy kellemetlen eseményekkel csökkenti az ilyen helyzetek iránti érzékenységünket.

E. Tóbiás Sára - pszichológus