Agressziókezelés a szociálpszichológus szemével
Hogyan csökkenthető az agresszió?
2009. október 01. csütörtök 13:43
szem

Aronson az agresszió összetevői és az agresszív viselkedést gerjesztő tényezők mellett az erőszak visszaszorításának lehetőségeit is megvizsgálja.


Az egyén mindaddig agresszívan fog viselkedni, amíg maga nem győződik meg arról, hogy az agresszivitás az ő számára nem kívánatos. Az átlagember esetében az agresszió csökkentésének egyik nyilvánvaló módja, ha büntetést kap. A szigorú büntetésről valóban kimutatható, hogy egy ideig hatásos, hosszú távon azonban az ellenkezőjébe csaphat át, A büntetés érzelemtelei, pozitív és elfogadó kapcsolat keretei között lehet hatékony, ha megfontoltan alkalmazzák.

A büntetés hatékonyságának másik fontos komponense, hogy mennyire szigorú vagy korlátozó. Ez rendkívüli mértékben frusztráló is lehet. Hamblin és munkatársai egyik kísérletükben bizonyították ezt. Túlságosan agresszív fiúkat úgy büntetett a tanárjuk, hogy megvonta azon kiváltságaikat, hogy ajándékzsetonjaikat mókás dolgokra válthassák. A módszer hatására megkétszereződött az agresszív cselekedetek száma a gyerekek körében. Börtönkísérletekből fény derül arra, hogy a szigorú büntetés gyakran eredményez behódolást, de internalizációt, vagyis a helyes viselkedés belsővé tételét ritkán. Arra van szükség, hogy a gyermek olyan értékrendszert tegyen magáévá, amelyben az agresszivitás számára is elfogadhatóan negatív minősítést kap.

Aronson példája szerint, ha egy anya szigorú büntetést helyez kilátásába kisfiával szemben, hogy rávegye, ne bántsa kishúgát, a fiú félni kezd a kilátásba helyezett szankcióktól és lehet, hogy egy ideig képes visszafogni agresszív indulatait. A „szeretem megverni a kishúgomat” tudattartalom disszonáns a „türtőztetem magam, hogy ne verjem meg a kishúgom” tudattartalommal. A szankció okán úgy csökkenti a keletkező disszonanciát, hogy „nem verem meg, hiszen nekem lesz rossz, pedig szívesen megtenném.”

Ha enyhe büntetéssel fenyegetőzik az anya, a szigor mértéke, mint külső tényező nem elég erőteljes ahhoz, hogy a disszonancia csökkentésének eszközévé váljon. A fiú külső igazolás helyett, belső igazolást fog keresni. Így magát győzi meg arról, hogy miért nem élvezi tulajdonképpen kishúga megverését, vagyis internalizálódik egy agresszióellenes érték.

Ezt az általános elvet sikeresen alkalmazták az iskolai élet valóságos feltételei között is. Egy norvég iskolában működő kutató, David Olweus mintegy felére csökkentette a gyerekek között előforduló verekedések arányát, a tanárok és iskolai vezetők képzésével, ami megtanította őket arra, hogy figyeljenek oda a problémára, a gyors és enyhe büntetések kiszabására azoknál, akik durván léptek fel társaikkal szemben. A kutatás azt igazolja, hogy akiknek még nem fejlődött ki az értékrendszerük, azoknál könnyebben kialakul az agresszió iránti ellenszenv, ha jól időzített, de nem túl szigorú büntetést kapnak agresszív magatartásuk miatt.

Kétértelmű szituációkban az emberek másokra figyelnek, hogy eldönthessék, mi a helyzetnek legmegfelelőbb magatartás. Tehát az agresszivitást nagymértékben fékezi, ha világos jelzést ad a modellszemély, mik azok a viselkedésformák, amik nem megfelelőek. A konstruktív vitarendezés formáinak jutalmazása szintén nagy erejű hosszú távon a gyerekek körében. A mások iránti empátia kialakítása is konstruktív viselkedésformák megerősítését teszik lehetővé. Feshbach kimutatta, hogy minél empatikusabb valaki, annál kevésbé fog agresszív mintákat követni. Vizsgálatai szerint a legtöbb embernek nehezére esik szándékosan fájdalmat okozni másoknak, hacsak nem fossza meg képletesen áldozatát emberi mivoltától. Tehát az empátia tanítása is hatékony ellenszere az agressziónak.

 

E. Tóbiás Sára - pszichológus

Forrás: Elliot Aronson: A társas lény

Rendezvénynaptár

2020. július
HKSzCsPSzV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
Kategoriak: