A kétszintű érettségi sok vitát váltott ki már közvetlenül a bevezetése után
is, mostanában a szakemberek, a politikai erők, az oktatók és hallgatók részéről
is egyre több támadás éri a rendszert. A 2005-ös reform előtt több mint másfél
évszázadig csaknem változatlan formában zajlott az érettségi, a korszerűsítése
tehát nagyon is időszerű volt. A régi rendszer nem töltötte be sem a középiskolai
tanulmányokat lezáró hiteles bizonyítvány, sem pedig a felsőoktatásba való belépéshez
akkor még nagyon is szükséges szűrő funkciót. A 90-esévekben kezdődött meg a reform
előkészítése, majd egy újabb évtized múlva, 2005-ben lépett életbe az új, egységes,
kétszintű érettségi.
Már a bevezetésekor is elavult volt
Az érettségi reformja jelentős előrelépés volt az egységesség, a megbízhatóság
irányába, ugyanakkor már a bevezetésekor is elavult volt. Nem csupán az érettségi
történetének elmúlt 150 éve alatt változott sokat a magyar oktatás, hanem legalább
ilyen léptékű változások zajlottak le az alatt a két évtized alatt is, ami a probléma
felmerülésétől az érettségi bevezetéséig eltelt – szögezi le az Oktatási Kerekasztal által kiadott Zöld Könyv.
A két szint ötlete egy olyan korszakban született meg, amikor a felsőoktatásba
való bejutásért még szoros verseny folyt. Akkor még ésszerű döntésnek tűnt, hogy
a felvételi vizsgát váltsa ki az emelt szintű érettségi. Időközben azonban a felsőoktatás
kapui tágra nyíltak, és a felsőoktatási intézmények — saját jól felfogott érdekükben
— többnyire nem követelik meg a felvételhez az emelt szintet. Miért is tennék?
A felsőoktatást a költségvetés zömmel úgynevezett normatívák szerint, vagyis fejkvóta
alapon finanszírozza. Ez a felsőoktatási intézményeket a hallgatói létszám minden
határon túli növelésében teszi érdekeltté. Nem érdekük tehát előírni az emelt
szintű vizsgát. A felesleges mennyiségi bővítés mellesleg beprogramozta a minőség
romlását.
Az elit szakokon kötelező
Azokon az elit szakokon meg lehet állítani a minőségromlást az emelt szint (plusz
a több nyelvvizsgáért és egyebekért járó pluszpontok) megkövetelésével, ahova
ma is sokszoros a túljelentkezés. Egyes bölcsészettudományi területen ma is kötelező
az emelt szint. (Ennek elrendeléséről a Magyar Rektori Konferencia (MRK) Képzési területi bizottságai döntenek. Ezt megtehetnék bármely területen.)
Idéntől az orvosi, a fogorvosi, a gyógyszerész és az állatorvosi képzéseknél is
kötelező lesz legalább egy emelt szintű érettségi a bejutáshoz.
A minőségi oktatás igényét tehát ellensúlyozza a fejkvótarendszer, amely a mennyiségre
helyezi a hangsúlyt. A kétszintű érettségi rendszer sok sebből vérzik, amelyeket
gyógyítani kell (erről lásd a Zöld Könyv idevágó fejezetét), de nem ez az alapprobléma. Mégis, úgy tűnik, csak az érettségi rendszer megváltoztatását
sürgetik a döntéshozók.
A kétszintű legyen kétszintű
Az Országgyűlés nemrég elfogadta azt a szocialista indítványt, amely alapján
a felsőoktatási intézményekbe való belépés feltétele - a kormány és a felsőoktatási
intézmények által meghatározott tárgyakból - az emelt szintű érettségi lesz. Tatai-Tóth
András, az MSZP oktatáspolitikusa expozéjában ugyan kifejtette, hogy a szabályozás
visszatérést jelenthet a kétszintű érettségi eredeti koncepciójához, vagyis ahhoz,
hogy a középszintű vizsga követelményei az általános műveltségi szinthez igazodnak,
míg a felsőoktatási képzésbe való bekapcsolódáshoz emelt szintű érettségire van
szükség. Ugyanakkor a szabály továbbra is az egyetemre bízza, hogy meghatározza,
miből kell a jelentkezőnek emelt szinten maturálni. Tehát az is elképzelhető,
hogy az egyetem úgy dönt, semmiből.
A Fidesz viszont kötelezővé tenné az emelt szintű vizsgát a felsőoktatásba való
bejutáshoz legalább egy tárgyból, 2-4 év alatt be is akarják vezetni ezt a szabályozást.
Ezt az MRK relatív többsége is támogatja, mert így mindenkire azonos követelmények
vonatkoznának. Egyik iskola sem tudna kibújni a szabályok alól, így a hallgatókért
folytatott verseny igazságos lenne.
Vissza a jövőbe
Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia elnöke a most elfogadott szocialista
javaslatról a Magyar Nemzetnek a napokban kifejtette, hogy a hallgatókért küzdő
intézményi versenyben a többség továbbra sem írná elő az emelt szintű matúrát.
Amíg az állam a hallgatói létszám alapján fizeti a normatív támogatást, az intézményeknek
nem áll érdekükben a követelmények szigorítása – jelentette ki az elnök, majd
hozzátette: erre az lenne a megoldás, hogy azok az intézmények, amelyeken az átlagosnál
lényegesebben magasabb a bekerülési átlagpontszám, kiemelt támogatásban részesüljenek.
Szabó azonban még radikálisabb változtatást szeretne. Ismét bevezetné az egyszintű
érettségit és visszaadná a felvételiztetés jogát az egyetemeknek. Azt javasolja,
hogy térjünk vissza a 2005 előtti, másfél évszázados hagyományhoz. Kérdés: miért
lenne érdeke az egyetemeknek eltanácsolni a rosszabb képességű jelentkezőket,
ha ezzel ugyanúgy elveszne az aspiránsra jutó normatíva? Mi változna azzal, hogy
a döntést az egyetem hozná meg, és nem az objektív, összehasonlítható, egységes
vizsga?
Forrás: Balla István/FN
