Partnereink
MTI
Parlamenti diákinfó
IKT oktatási körkép
Interaktív Oktatástechnikai Portál
eduline.hu
Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
Budapesti Művelődési Központ
Történelemt@nítás.hu
Marczibányi Téri Művelődési Központ
Modern Iskola magazin
Katedra Online
Időjárás-előrejelzés
Időjárás-előrejelzés
Szótár

Szótár (DictZone)
Betuméret csökkentéseBetuméret növeléseNyomtatás
Pedagóguséletpálya-modell és oktatásfinanszírozás
- Mit mondanak a tények?
2011.02.10. csütörtök
MTA

A Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága és a Tárki-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. második szakmai műhelykonferenciája zajlott 2011. február 9-én, melynek a pedagóguséletpálya-modell és oktatásfinanszírozás volt a témája.

Pálinkás József, az MTA elnöke tartotta a konferencia nyitóelőadását. Felidézte a pedagóguséletpálya-modell történetét, ugyanis 10 éve kezdődött az első változat kidolgozása, a különböző műhelyek pedig sokat csiszoltak eredeti elképzelésen.
Beszédében az elnök óvta a közvéleményt attól, hogy minden szakmára külön életpályamodellt fogalmazzon meg, utalva arra, hogy manapság az országban igen elterjedt az életpálya szó. Példaként említette az egyetemi oktatók, kutatók, ügyészek életpályamodelljét, melyeket nem kell kidolgozni, mert már létezik.
Beszédében Pálinkás József összefoglalta a jó pedagóguséletpálya-modell ismérveit.
Elsőként azt hangsúlyozta, hogy a jó életpályamodell egyszerű, s fő célja az oktatás igényességének és a pedagógusok megbecsülésének növelése.
A kritériumok között említette, hogy az életpályamodell legyen vonzó (különösen a fiatalok számára), segítse az előremenetelt, biztosítsa a társadalmi és anyagi megbecsülést, adjon biztonságot és kiszámíthatóságot, s legyen világos a követelményrendszere. Elvárásként fogalmazta meg, hogy az előmenetel releváns és mérhető teljesítményekhez kötődjék, valamint a szakmai értékelés hitelességét emelte ki: az értékelés legyen megkérdőjelezhetetlen, csak úgy vihető sikerre a pedagóguséletpálya-modell, ha a szakma (pedagógusok) és a társadalom egyaránt elfogadja.
Pálinkás József kiemelte, hogy támogatja a pedagóguséletpálya-modellt, azonban megfontolásra javasolta, hogy arról ne alkossanak külön törvényt, hanem a közoktatási törvény része legyen az életpályamodell.

Hoffmann Rózsa, a NEFMI oktatási államtitkára Pedagóguséletpálya-modell Magyarországon című előadásának elején utalt a pedagógusok romló „életkedvére”, kiemelve, hogy ha a pedagógusok testi-lelki állapota romlik, akkor az oktatás eredményessége is romlik.
Elmondta, hogy a most megalkotott tervezet kiindulópontja a 2001-es pedagóguséletpálya-modell volt, a közzétett koncepcióhoz összesen 49 hozzászólás érkezett, s ezek mindegyike elfogadó, bátorító tartalmú volt.
Kiemelte az államtitkár asszony, hogy a pedagógus-életpálya nélkül nem képzelhető el a közoktatás megújítása, s a modellalkotás főcéljának az oktatás eredményességének javítását nevezte, mivel „a jó iskola garanciája a jó pedagógus”, azonban az alacsony jövedelmi viszonyok a pedagógus szakma presztízscsökkenését okozták. Hozzátette, hogy azok a pedagógusok, akiknek nincs rendszeres kiegészítő jövedelmük, a létminimum alatt élnek. Az életpályamodell biztosítani szeretné a pedagógusok számára a legalább „tisztes, szerény” megélhetést. Korábban felvetődött észrevételre reagálva jelezte azt is, hogy egy pályakezdő nem fog több fizetést kapni, mint pl. aki már tíz éve a pályán van.
Előadásában kitért arra, hogy kívánatos lenne, ha a legkiválóbb fiatalok kerülnének a tanári pályára, azonban a kétciklusú, osztott képzés nem tett jót a pedagógusképzésnek, és az egyszakos tanárképzés sem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek. Ennek okán várható a jövőben az osztatlan, kétszakos képzés erősítése.
Hoffmann Rózsa a finanszírozással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy egyöntetű kormányzati szándék van a modell bevezetésére, azonban ennek időpontját befolyásolja a hozzá szükségesnek vélt ~100 milliárd forint előteremtése, ami az ország gazdasági helyzetének függvénye.  A szakpolitikus jó esélyt lát arra, hogy még ebben a kormányzati ciklusban, 2012-ben vagy 2013-ban, felmenő rendszerben elkezdődik a pedagóguséletpálya-modell bevezetése.
Az oktatási államtitkár Pálinkás József felvetésére reagálva másodlagos kérdésnek nevezte, hogy a pedagóguséletpálya-modell a közoktatási törvény része lesz-e vagy külön jogszabály, de az előkészítő fázisban, szükségesnek vélték külön jogszabályként kezelni.

Lannert Judit a TÁRKI-TUDOK vezérigazgatója, bátor tettnek nevezte, hogy a közoktatási törvénytervezet koncepcióját és az életpályamodellt nyilvánossá tették.
Pedagógus munkaterhelés és életpályamodell című előadásában – a ’Pedagógus 2010’ kutatás eredményeit, s a nemzetközi tapasztalatokat foglalta össze.
Előadásának bevezetőjében McKinsey jelentés tanulságára hívta fel a figyelmet:  „A tanári munka minőségének meghatározó szerepe van a tanulók iskolai eredményességében.” Ezután azt járta körbe, mitől függ a tanárminőség? A kutatási tapasztalatok azt igazolták, hogy függ a tanári pályára jelentkezők képességeitől, a tanárjelöltek kiválasztásától (szűrés) és a tanárképzés minőségétől, vagyis attól, elég vonzó-e a pálya, hogy a legjobbak jelentkezzenek és utána valóban megkapják-e azt a tudást, amivel sikerül megbirkózniuk a feladatokkal. Az előadó ismertette a McKinsey második jelentés tanulságait is, mely 20 sikeres ország tapasztalata szerint akár hat éven belül is jelentős javulás érhető el a tanulói teljesítmények növelésében, közepesről jó szintre, jóról kiváló, kiválóról a csúcsra eljutva.
Lannert Judit azt is hangsúlyozta, hogy az életpályamodellek fontos eleme az eltérő teljesítmények differenciált és érzékelhető elismerése. Fontos, hogy ki, mi alapján értékeli a tanárokat, illetve az is, mi az értékelés következménye.
A kutató külföldi (amerikai, angol, litván, lengyel) példákon mutatta be, hogy az egyes országokban hogyan mérik a tanárok teljesítményét, s összefoglalta a nemzetközi tapasztalatokból levonható tanulságokat, hangsúlyozva, hogy „A nem megfelelően megtervezett, gyors tempóban, átgondolatlanul és a megfelelő pénzügyi eszközök híján bevezetett teljesítménybérezési programok több kárt okoznak, mint hasznot.” A tanulságok dióhéjban: a szakma fogadja el (be kell vonni), követhető célokat kell megfogalmazni, többdimenziós modellben gondolkodva, szakmai standardok és osztálytermi megfigyelések alapján történjék az értékelés, a teljesítményfüggő jutalmazás akkor hatásos, ha elég magas a jutalom, végül: előbb bizonyítani kelljen, csak utána jár a jutalom.
A Pedagógus2010 kutatás tanulsága szerint a pedagógusok között egyaránt van túl- és alulterhelt, továbbá az azonos bérszint melletti kirívóan egyenlőtlen terhelés okozza a legnagyobb feszültséget  
Lannert Judit következtetése szerint két út áll előttünk, melyre nem léphetünk egyszerre.
Az egyik út a jelenlegi pedagóguslétszám stabilizálása (garantálva a foglalkoztatást a kötelező óraszám csökkentésével és alacsony csoportlétszámokkal). Ennek várható kimenete tartósan alacsony bérszínvonal, s a közoktatás eredményessége sem javul.
Hosszabb távon azonban csak a másik úton érhető el a hatékonyság javulása.
A másik út a differenciált teljesítménybérezés elemét is magába foglaló életpályamodell fokozatos bevezetése, a szakma konszenzusával és standardok kialakításával, a pedagógusképzés és továbbképzés megújításával, strukturális változásokkal az intézményrendszerben.

Az oktatásfinanszírozás nemzetközi trendjeit és hazai tapasztalatait foglalta össze előadásában Semjén András, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet munkatársa. Oktatásfinanszírozási modelleket mutatott be a finanszírozás forrása szerint (központi, regionális, helyi), intézményi finanszírozási szabályokat sorakoztatott fel, melyek a támogatások iskolák közti elosztását modellezi (nincs semmilyen közös szabály, helyi szabályozás vagy országosan egységes normatív intézményi finanszírozás érvényesül).
Az előadó nemzetközi példákat hozott a megoldásokra, az amerikai példa szerint döntő a helyi szint, Európában a decentralizált vagy a központi finanszírozásra épülő rendszerek jellemzőek.
Semjén András elmondta, hogy Magyarországon nincs egységes modell az intézmények közötti forráselosztásra. Felhívta a figyelmet a Társadalmi Riport 2010. tanulmánykötetre(TÁRKI), melyet érdemes részletesebben is megismerni.

Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási, tudományos és kutatási Bizottságának elnöke előadásában az életpályamodell finanszírozásával kapcsolatban mondta el álláspontját, gondolatait. „Itt van az ideje a tapasztalatok levonásának” – jelezte.
Utalt arra, hogy a mai közoktatási finanszírozási rendszer a rendszerváltás eredménye, s történtek javítási kísérletek is, de sem az F kategória, sem a minőségi bérpótlék nem váltotta be a reményeket. Hasonlóképpen a Medgyesi-kormány 50 %-os pedagógusbér-emelése is eredménytelen maradt, mert teljesítménytől függetlenül mindenki megkapta. 
„Talán elég rossz már a helyzet ahhoz, hogy hozzányúljunk”, s most a politikai bátorság és a pillanat (alkotmányozás) is megvan a változtatáshoz – fogalmazta meg véleményét az oktatáspolitikus.
Emlékeztetett arra, hogy 2010-ben kb. 200 ezer aktív korú pedagógus volt Magyarországon, ebből kb. 170 ezer dolgozott (rosszul fizetetten és az asszisztensi háttér jelentős hiányával).
Az elnök elmondta azt is, hogy 2008-ban a közoktatási kiadások teljes összege 883 milliárd forint volt, ebből az állami támogatás ~430 milliárd (49,5 %-os állami szerepvállalás). Ez az arány 2009-ben és 2010-ben tovább csökkent nominálisan is, ma már alig haladja meg a 40 %-ot, míg 2002-ben ez az arány közelített a 70%-hoz.
Pokorni Zoltán rámutatott, hogy a mai fejkvóta alapon történő finanszírozás és az ezzel egyidejűleg a két lábon álló – önkormányzati és központi – rendszer nem képes kezelni a jelenlegi egyenlőtlenségeket. Ma ott költjük a legkevesebbet, ahol a legnagyobb szükség lenne a támogatásra, ott a legkevesebb a tanárok fizetése, ahová a legmagasabb fizetésekkel kellene odavonzani a pedagógusokat – fogalmazott a szakpolitikus. Azonban még ennél is súlyosabb gondnak nevezte, hogy az önkormányzatok lehetőségei eltérőek, ezért a költségvetési támogatásokat nagyon különböző mértékben tudják kiegészíteni. Ennek az a következménye, hogy nem méltányos és nem igazságos az oktatás finanszírozási rendszere. A kiegészítő normatívák sem töltötték be a szerepüket, mert a támogatások nem jutottak el az iskolák szintjére.
Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy az OECD országokban átlagosan 16 tanuló jut egy pedagógusra, nálunk ez a mutató 10-11 tanuló/pedagógus. A hazai tanulószám/pedagógus OECD átlagra emelése jelentős fizetésemelést jelenthetne azonos ráfordítás mellett.
Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján most „bátorságot kell vennünk és hozzáértést” az átalakításhoz. „Becsületes megállapodást” kell ajánlani és őszintén kell beszélni a pedagógustársadalommal – hangsúlyozta a politikus. „Mondjuk meg, hogy az úgy nem fog menni, hogy 170 ezer pedagógus marad, és 70%-os béremelést adunk” – fogalmazott, hozzátéve: az ország gazdasága fenntartható módon nem tudja vállalni az új szabályozás 440 milliárdos többletigényét.
Pokorni Zoltán szerint a mai magyar pedagógustársadalom képes egy becsületes és tisztességes megállapodásra, mert a pedagógusok nagy része szenved a jelenlegi rendszertől, s azt reméli, hogy a jó minőségű munka után méltányos fizetést kap.
Egyetért a pedagóguséletpálya-modell lépcsőzetes, felmenő rendszerben történő bevezetésével, melyhez legalább 6 -8 év kell, s azt is jelezte, hogy a szükséges bértöbblet egyik forrása valószínűleg a pedagógusállások számának további csökkenése lesz.
A jó pedagóguséletpálya-modellről azt mondta: ösztönöz a továbblépésre, teljesítményen alapuló, egyértelmű a követelményrendszere, honorálja az aktuális teljesítményt. A minősítés nem lehet belterjes és következményt kell maga után vonnia, professzionális intézményrendszernek kellene végeznie. Hozzátette: a minősítési rendszer legyen védjegy, mely üzen a tanárnak, az oktatást fenntartónak és az oktatást igénybe vevőnek egyaránt.
Előadásában az elnök kitért arra is, mire kell különösen odafigyelni az életpályamodell bevezetésekor: a pedagógusképzés bemeneti pontjai és a szelekció erősek legyenek, magas ösztöndíjat kapjanak a hallgatók, a riasztó elemeket el kell távolítani a képzési rendszerből, valamint tartalmazzon biztos jövőképet. Később, az aktív munka során, a minősítéstől erősen függő bérrendszer kívánatos, a pálya vége felé pedig inkább az óraszámcsökkentés lenne a helyesebb, nem a béremelés.
A szakpolitikus rámutatott, hogy túl sok pedagógust képzünk, legalább kétszer annyit, mint kellene, a pedagógusképzési kapacitásokat ezért radikálisan csökkenteni kell – viszont jóval magasabb színvonalon kell végezni.
Mint mindent, a pedagóguséletpálya-modellt is el lehet rontani – mondta Pokorni Zoltán. Például ilyen veszélyforrást jelent, ha nincs elég pénz a megvalósítására. Ha olyan lesz a rendszer, amelyben nem eléggé lényeges szerepet kap a teljesítmény, vagy a hiteles értékelés és az azzal arányos javadalmazás.

***

A konferencia felkért előadói összefoglalták szakterületük témához kapcsolódó tapasztalatát, feladatát, eredményeit. Varga Júlia (MTA/KTI) sok szemléletes grafikonon mutatta be hozzászólásában, hogy az életpályamodell szóban forgó tervezete szerint a mestertanárok és a kutatótanárok jól járnának, azonban a többség (a pedagógus II. fokozatba tartozók) bére számottevően nem változna. Csapó Benő (SzTE) a tehetséges fiatalok pályára vonzásáról, kiválasztásáról és felkészítéséről beszélt, jelezve, hogy nincs elegendő és jó minőségű jelentkező a tanárképzésre. Felhívta az oktatáspolitikusok figyelmét a szakirodalmi apparátus módszeres feldolgozására és a modellek áttekintésére, a tudás adaptálására a magyarországi helyzetre. Falus Iván (Eszterházy Károly Főiskola, Országos Doktori Tanács) az Eszterházy Károly Főiskolán zajló kutatásról számolt be, melyet 5 éve folytatnak a pedgóguséletpály-modellel kapcsolatosan. A kutatási eredményeket a közeljövőben a www.epednet.ektf.hu honlapon teszik közzé.

A konferencia záró szakaszában a jelenlévők hozzászólása hangzott el, végül a tanácskozást Csépe Valéria főtitkárhelyettes, az MTA KEB elnöze zárta.

[Végh Györgyi]

A második konferencia szakmai anyagai, az előadások prezentációi is elérhetők a TÁRKI-TUDOK honlapján.

Rendezvénynaptár
<2018. július>
HKSzCsPSzV
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
Hírmozaik
Kapcsolódó oldalak
Budapest Portál
Iskolai agresszió kezelése
MFPI banner
Tehetségháló
Éniskolám
FOK Nonprofit Kft.
MFPI - Weszely Galéria
Budapesti Ifjúsági Portál
Könyvtárporta - Fővárosi oktatási intézmények könyvtári oldala
Európai év - 2013
A polgárok európai éve - 2013
Est.hu