Eredeti neve Mohandász Karamcsand Gandhi.

Későbbi nevét híveitől kapta; a Mahatma szanszkrit szó, jelentése: „nagy lélek”. Ezen a néven ismeri őt az egész világ, s vált a békés ellenállás jelképévé.
Gandhi 1869-ben született Indiában.  Londonban tanult jogot 1888 és 1891 között, ám odautazása előtt önmegtartóztatási fogadalmat tett, melyhez egész életében hű maradt.
1893-ban egy indiai cég jogtanácsosaként Dél-Afrikába utazott, ahol a hindu kisebbség szószólója lett. Ebben az időben alakította ki filozófiai rendszerét, melyre egész pályafutása épült. Elvének lényege, hogy az igazság ereje győz, így passzív ellenállással kell elérni a kitűzött célokat.
Bár elítélte az agresszió minden formáját, és kizárólag erőszakmentes fellépésre buzdított, az angol hatóságok 1922-ben mint veszélyesnek ítélt agitátort hat évi börtönbüntetéssel sújtották.
1930. március 12-én is békés szándékkal indult az ún. sómenet élén Dandiba, hogy tiltakozzon a britek sómonopóliuma ellen és kiharcolja India függetlenségét.
Célja mindvégig az egységes, független India megteremtése volt, és fáradhatatlanul foglalkozott a hindu–muzulmán egység kérdéseivel is. Meggyőződése volt, hogy a hinduk és muzulmánok közeledését, a két vallás szolidáris egymás mellett élését a szeretet és az odaadás újfajta elvének - az erőszakmentességnek - a követésével kell megvalósítani.
1942-ben Gandhit újból letartóztatták; szabadulása után azonban szembesülnie kellett azzal, hogy politikai küzdelme nem érte el a célját: a hinduk és muzulmánok kiegyezése nem jött létre, nem tudta elejét venni a véres zavargásoknak, és a volt gyarmat 1947-es függetlenné válásával két országra szakadt: Indiára és Pakisztánra.
1948. január 30-án, miközben arra akarta rávenni a hindu közösséget, hogy tegyen engedményeket a muzulmán kisebbségnek, Új-Delhiben egy szélsőséges nacionalista, Nathuram Godse lelőtte.
Az iránta érzett mélységes tiszteletből Dzsaváharlál Néhrú első indiai miniszterelnök lánya, nevét Indira Gandhira változtatta.

Az aktív erőszakmentesség jele (vagy röviden erőszak-mentesség jel) egy új szimbólum, mely az emberiség legősibb törekvéseit jelképezi. 
A jel fizikailag két koncentrikus körből áll, melyek között egy-egy körív teremti meg a kapcsolatot. A kör mint jel évezredek óta sok jelentéssel bír, de a legtöbbjük a tökéletességhez kötődik. Jelképezheti például az emberi lényt, mivel az emberi lelket is tekinthetjük tökéletesnek, de jelképezheti akár az Univerzumot, mint a tökéletes mindenséget.

A jel két egymáshoz kapcsolódó, de önálló jelentés-tartalommal is bír. Első értelmezés szerint a belső kör a személyt jelképezi, a külső kör pedig az őt körülvevő társadalmat, bolygót, univerzumot, a két körív pedig a közöttük lévő kapcsolatot, hisz az aktív erőszakmentességre irányuló  javaslatunk egy aktív életmódot javasol, ahol sokat teszünk az  emberiségért, de mi magunk is sokat gyarapszunk ebből.
A másik értelmezés ezzel párhuzamosan az erőszakmentesség két  legfontosabb, számos vallás és kultúra által ismert javaslatára épül. Eszerint a belső kör jelöli a belső egységet (Tedd azt, amit érzel és gondolsz!), a külső kör jelöli a külső egységet (Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!), a két körív pedig ezen javaslatok szétválaszthatatlanságát, egységét képviseli.

A teljes jel, mint szimbólum pedig egyértelműen egy spirálszerű, mozgásban lévő, dinamikusan táguló képzetet kelt, ami az aktív erőszakmentesség erejét és világot átalakító szerepét jelképezi.

Forrás: eroszakmentessegnapja.zoldpok.hu