Az új kormány tervei szerint a jövőben a húszezer forintnál kisebb értékű lopások elkövetőit vagy a fiatalkorúakat is börtönbe küldhetik. Nem kizárólag a gyerekre toljuk a felelősséget, ha börtönbe zárjuk?

Aki büntethető volt, eddig is bekerülhetett egy javítóintézetbe vagy a fiatalkorúak börtönébe. Nem láttam az előterjesztést, de azt gondolom, valamit mindenképpen tenni kell. Évek óta gondolkozunk a hatékonyabb prevención és azon, hogy a bűncselekmény elkövetése után ne hónapokkal kerüljön a fiatalkorú a bíróság elé. De a 14 év alatti elkövető esetén is az lenne a jó, ha valaki megvalósítja a bűncselekmény törvényi tényállását – ilyen fiatalon elkövető még nem lehet – akkor igenis legyen egy eljárás. Folytassa le a rendőrség a nyomozást, a gyerek álljon a bíró vagy az ügyész elé, hogy megértse, a társadalom helyteleníti az ő tettét. Kapjon egy választ!

A börtön egy válasz?

A nemzetközi gyakorlatból jól látszik, hogy nem a személyes szabadság megvonása, hanem a helyreállító igazságszolgáltatás a sikeresebb. Aki összegraffitizi a falat, az takarítsa el, a kárt az elkövető térítse meg, hozza helyre. Az eddigiektől eltérően azonnali válaszra van szükség. Tudjuk, hogy a bíróságok túlterheltek, épp ezért önálló gyerekbíróságokra lenne szükség – nemcsak büntető, hanem családjogi, polgárjogi ügyekben is. Persze kellene erre a területre speciális ügyészség, nyomozóhatóság, akik tudják, hogyan hallgassanak meg egy gyereket.

Friss rendelkezés, hogy az iskolából sokat lógó gyerekek szülei a családi pótlék egy részét természetben kapnák meg. Nem okozhatja ez azt, hogy „nyűg” lesz a gyerek?

Ma is van arra lehetőség, hogy a családi pótlékot természetben kapja meg a család. Ha a támogatást nem a gyerekre fordítják, akkor az az állam felelőssége, hogy odafigyeljen. Tény, hogy az iskoláztatás feltételei sok gyerek számára nem biztosítottak. Nincs az adott településen iskola vagy megszűntek a felzárkóztató iskolák. Pedig egy 15 éves harmadik osztályosnak nagy kín, ha be kell ülnie a 9 évesek közé. Vannak olyan családok, ahol muszáj kényszerrel közbelépni – épp a gyerek érdekében. Ma már a gyerekvédelmi törvény alapján hatósági határozattal kötelezhető a szülő, akár arra, hogy vegye igénybe az ingyenes tankönyvcsomagot, odáig, hogy bevigye a gyerekét egy átmeneti otthonba. A szülői joga megmarad, de kötelezhető az állam által.

Vannak családok, akiknél a gyerek utáni pénz az egyik fő bevételi forrás. Nem lesz teher a gyerek, ha nem jön utána pénz?

Aki eddig eljátékgépezte a gyerek utáni pénzt, annak a gyerekét már elvette az állam.

Előfordul, hogy anyagi okokból kerül egy gyerek állami gondozásba?

Az anyagi veszélyeztetettség a legjelentősebb, de pusztán mert valaki szegény, még nem kerül el tőle a gyereke. Ha a szülő munkanélkülivé vált, minden pénzt eljátszik és még alkoholista és veri a családját, akkor ez már halmozott veszélyeztetettség, és azért emeljük ki a gyereket. A gyerekvédelemnek elsődlegesen az a dolga, hogy családjában tartsa a gyereket.

Hány gyereket nem sikerül otthon tartani?

Jelenleg 17 ezer kiskorú és 4 ezer nagykorú gyerekről gondoskodik az állam, ez a teljes gyerekszám 0,8 százaléka. Az elmúlt 50 évben 0,8 és 1 százalék között mozgott az ellátott gyerekek száma. Viszont megváltoztak a családok problémái, ezért más típusú válaszokat kell adnia a szakmának.

Melyek a főbb okok, amiért egy gyerek kikerül a családjából?

Egy vezető ok nincs, inkább korosztályonként eltérő. A bekerülő gyerekek egyharmada kisebb háromévesnél. Náluk egyértelműsíthető a család ellehetetlenülése, a szülőkben van a probléma gyökere. A nagyobb gyerekeknél halmozódnak a szülői devianciák és a gyerek személyiségében megjelenő problémák. Ahogy megyünk előre az életkorral, úgy erősödnek fel az iskolai problémák is.

Az iskolának nem épp a problémák megoldása lenne a dolga?

Inkább azt tapasztaljuk, hogy egy sok problémával rendelkező gyerek szembetalálja magát egy iskolával, amelyik nem tud mit kezdeni vele. Nagy szükség lenne felzárkóztató iskolákra, amelyik nem a jó tanulókra koncentrál, hanem amelyik azt a 15 éves diákot is elfogadja, amelyik régóta élettársi kapcsolatban él, dohányzik, iszik, éjjel kettőkor fekszik le, és csak másodikos. Ezt a gyereket valahogy vissza kell ültetni az iskolapadba! És ennek a legkevésbé jó módja, hogy reggel 8-tól fél háromig tart az iskola. Inkább sikerélményhez kell juttatni őt, és mondjuk két év alatt elérni, hogy be tudjon menni a kortársai közé tanulni. És ez nem megy kötelező integrációval.

Nem ez lenne a cél?

Hosszú távon igen, de be kell látni, hogy az integrációnak az is feltétele, hogy a diák alkalmas legyen rá. Ha viszont beteszik egy nem befogadó környezetbe, akkor soha az életben nem tud majd integrálódni. A Bölcsek Tanácsának tagjai nagyon pontosan fogalmaztak, amikor azt mondták, hogy „nem a gyereket kell az iskolába integrálni, hanem az iskolát kell a társadalomba”.
[...]

Forrás és teljes cikk: Munkácsy Márton/FN.