Az Educatio Kht. által az utóbbi években – jelentős uniós forrásokból - kidolgozott úgynevezett kompetenciaalapú oktatási programcsomagok közé – többek közt a matematikai, idegen nyelvi és az olvasási mellett – bekerült egy, a szociális készségeket fejlesztő is. Az új területre kidolgozott szakmai anyagot már közel félszáz iskola próbálta ki, nagyon jók a visszajelzések.
A FigyelőNet interjúja a fejlesztési terület szakmai vezetőjével.

Miért van szükség a szociális kompetenciák fejlesztésére az iskolákban? Ez nem megy „magától”, a hagyományos iskolai tanórák és a szabadidős tevékenységek során?

Nagyon sok változáson ment keresztül az utóbbi időben a világ és ez az ország. Fontos lenne ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni. Ahhoz pedig, hogy a gyerekek tudjanak ehhez alkalmazkodni, nélkülözhetetlen a szociális, környezeti és életviteli kompetenciák fejlesztése.  

Konkrétan milyen változásokra gondol?

Például az információrobbanásra. Rengeteg új információ bombáz bennünket és a gyerekeket is. Ezek kezelését, a fontos és kevésbé fontos információk szűrését, rendezését meg kell tanulni. Mára az iskolában nem az emlékezeten és a figyelmen van a legnagyobb hangsúly, hanem az olyan ismeretek megszerzésén, ami később a tanultak alkalmazását is elő fogja segíteni. A másik gyökeres változás a demokratizálódás. A rendszerváltás után az országnak aktív állampolgárokra, a társadalmi, gazdasági folyamatokban részt vevő emberekre lenne szüksége, akiknek véleménye van, és alakítani akarják és tudják a folyamatokat. Ehhez viszont más iskolára, más osztálylégkörre van szükség, mint amit megszoktunk korábban. A gyerekek személyiségének olyan oldalát kell erősíteni, amit korábban nem kellett. Egy diktatórikus társadalomban követő, alkalmazkodó magatartásra kell nevelni a gyerekeket, ott az a cél, hogy mindenki azt csinálja – persze egyszerre -, amit megmondanak neki. Egy demokráciában egész más készségekre van szükség. A harmadik nagy változás a globalizáció. Néhány évtizede még állandóan ugyanazokkal a szomszédokkal találkoztunk, ugyanabban a boltban vásároltunk, az egyetlen tévéadón ugyanazt a programot néztük, mint mindenki, ugyanazokat a könyveket olvastuk, és így tovább. A világ mára kitágult, rengeteg, a miénktől eltérő kultúrával, információval találkozunk nap mint nap, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Ezeket a kultúrákat ráadásul emberek hordozzák, akik adott esetben nem úgy néznek ki, mint mi, nem úgy gondolkodnak, nem ugyanúgy éreznek, és ezekhez is alkalmazkodnunk kell. Ide tartozik még, hogy mivel az ember – Aronson szavaival élve - társas lény, fontosnak gondoljuk, hogy a tanulás magában hordozza a társas készségek elsajátítását is.

Milyen tananyagok szerepelnek konkrétan a szociális kompetenciacsomagokban?

A közoktatás 12 évfolyamára összesen hat programcsomagot, több mint 730 foglalkozási tervet fejlesztettünk ki, amelyek a tanulásszervezést tekintve túlnyomórészt kooperatív tanulásra, drámapedagógiára, projektmódszerre épülnek, ezek ugyanis hatékonyan támogatják a társas kompetenciák fejlesztését. Az alapfoknak (1-6 évfolyam) szóló anyagokban abból indultunk ki, hogy a szociális kompetenciákhoz nélkülözhetetlen a belső biztonság. Az egyik ilyen csomagnak az a címe, hogy „Az én dimenziói”, ami arról szól, hogy mindenkinek önmagán belül kell legelőször rendet teremtenie. A másik két csomag a közvetlen („Én és a másik”) és a tágabb („Én és a világ”) környezettel foglalkozik. Ezt a három csomagot úgy érdemes alkalmazni, hogy mindhárom csomagból választ modulokat a pedagógus. A középfokra (7-12 évfolyamra) kifejlesztett csomagok a társadalmi változásokra reflektálnak Az egyik a „Toleranciára nevelés”, a másik a „Polgár a demokráciában”, ezekről már szóltam az előbb. A harmadik a „Felkészítés a felnőtt szerepekre” címet viseli. Ebben az apa-, anyaszerepre, a családhoz, munkatársakhoz való viszonyra helyezzük a hangsúlyt. Úgy véljük, hogy ha valaki jól megtanulja, mondjuk a földrajzot, akkor még nem fog tudni automatikusan eligazodni a tágabb és intimebb felnőttközegekben.

Új elképzelés, hogy e kompetenciák fejlesztésére külön tanórákat, foglalkozásokat lehet tartani. Hogy fogadták a tanárok?

A visszajelzések azt mutatják, hogy nagy hiányterületet találtunk meg. Fontosnak tartják a pedagógusok ezt a területet, sok olyan is elkezdte alkalmazni, aki nem is kapcsolódott be hivatalosan a programok kipróbálásába. Ez nem azért van, mert mi annyira tökéleteset alkottunk, hanem azért, mert olyan témákat ölelnek fel a moduljaink – család, szerelem, tolerancia, együttműködés, adni és kapni –, amiket szívesen dolgoznak fel a tanárok. De a legfontosabb, hogy a gyerekek is élvezik ezeket a foglalkozásokat. Nem akarnak kimenni, nem akarják befejezni az órákat.

Nemrég egy iskolai erőszakkal foglalkozó konferencián a pedagógusok kiemelték, hogy nagyon jó lenne a szociális kompetenciákat bevinni az iskolába, de nincs lehetőségük erre. Hogyan tudják alkalmazni a programba eddig be nem bekapcsolódó pedagógusok a kifejlesztett anyagokat?

Jó volna, ha minél többen kapnának pénzt - esetleg egy újabb pályázati körben - arra, hogy befogadják a programcsomagjainkat. De hozzátenném: minden anyag ott van az interneten, s ha van arra lehetősége, pénze az iskolának, hogy fénymásolóval sokszorosítsák a letölthető anyagokat, akkor lehet azokat használni. A foglalkozástervekben minden egészen pontosan le van írva: mit csinál a pedagógus, mit a gyerek, pontosan mit kell kérdezni, hogyan zajlik az óra. Ettől persze eltérhet minden tanár.

Tehát ha egy kistelepülésen egy tanító, mondjuk, toleranciára szeretné nevelni a gyerekeket, akkor ehhez minden segítséget megtalál ingyen az interneten, csak némi fénymásolásra van szüksége?

Igen, letölti a tanári dokumentumokat, kinyomtat egy példányt a gyerekekéből is, azt a megfelelő mennyiségben lefénymásolja. Ezek általában nem túl hosszú anyagok, igaz, van egy-két olyan középiskolás modul, ami 20 oldalas, de nem ez a jellemző. Tehát ha valaki be szeretné építeni a pedagógiai munkájába az általunk kifejlesztett modulokat, megteheti.  

Említette, hogy a szociális kompetenciacsomag egyik témája a demokráciára nevelés köré szerveződött. Tavaly egy ÉS-cikkben arról írt, hogy a magyar társadalom a rendszerváltás után is „kurucos virtusnak” tarja a szabályok megszegését, a törvények be nem tartását. Még mindig utáljuk a hatalom képviselőit, a rendőrt, az ellenőrt, az adóellenőrt, pedig ezek elvileg ma már értünk dolgoznak. Robin Hoodnak tartjuk a whiskey-s rablót, pedig ő csak egy köztörvényes bűnöző. Mekkora a szerepe az iskolában a normakövetés kialakításának?

Szabályok nélkül nem tudnánk együttműködni, hiszen, mint már szó volt róla, az ember társas lény. A szabályok egy része pont azért van, mert alkalmazkodni kell egymáshoz, figyelembe kell venni egymás értékeit, hagyni kell szóhoz jutni a másik embert is. Az iskolában ezekre nagyon is lehet figyelni. Mérei Ferenc háromféle típusba sorolta a szabályokhoz való alkalmazkodást: behódolás, identifikáció és interiorizáció. Fontos a racionalizáció is. Van olyan szabályelsajátítás, hogy valaki mond valamit, én pedig – általában jutalom reményében (például ötös érdemjegyért) - megcsinálom, vagyis behódolok. Ahhoz, hogy belsővé váljon egy szabály (interiorizáció) az az első lépés, hogy nekem is közöm legyen hozzá. Ennél még jobb, ha én magam is részt vettem annak kialakításában. A racionalizáció segítségével az interiorizáció szintjén pedig azért sajátítom el a szabályt, mert elmagyarázták és megértettem, hogy az miért fontos. A tanár a szabályok kommunikálásával a három közül valamelyik magatartási formát fejleszti a diákokban. Óriási szerepe van az iskolának abban, hogy milyen lesz a szabálykövetése az embereknek.

Fontos az is, hogy ésszerűek legyenek a szabályok, meg kell élni, hogy szükség van rájuk. Ha az ember azt éli meg, hogy piros a lámpa egy olyan helyen, ahol soha nem jár autó, akkor ott az az életrevaló magatartás (evolúciós értelemben: az viszi tovább a túlélésben), ha megszegjük a szabályt. Ha az iskola tele van irracionális szabályokkal, (például, hogy a szülők be ne tegyék a lábukat és hasonlók), akkor a gyerek megtanulja, hogy a szabály hülyeség. Utána írhatok ki nagyon fontos szabályokat is, már csak legyint rá. A szabályok témakörében nemsokára megjelenik a SZIA (Szabad Iskolákért Alapítvány) könyvek sorozatban a Szabályok az iskolában című könyvünk, (alkotószerkesztő Fehér Márta) amely nagyon részletes és pontos segítséget nyújt a pedagógusoknak abban, miképpen lehet az iskolában a gyerekeket interiorizált szabályelsajátításra nevelni.

[Forrás: FigyelőNet]