„– Szeretlek – szólt a fiú. A lány gyengén mosolygott, az arca átfénylett, mint a cukros máz: csillogott. Egy filmből mindketten emlékeztek erre a jelenetre, s bár gyönyörűek voltak, mégsem egymást látták, hanem azokat ott abban a régi filmben, s magukban nem azt mondják: Gyönyörű vagy, magukban azt mondták: Pont olyan”

A szerelem most egészen máshol fénylik fel, tétován tébláboló kamaszok között, de ugyanazzal a kétségbeesett aggódással: „Ki viszi fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra?„ És tényleg ki viszi, vagy viheti-e egyáltalán. Háy János elbeszélése narratív technikára épít, és előadásunkban mi is erre törekszünk.

Elmesélünk egy történetet… Talán rólunk…Talán másokról…

Játsszák: Pancsi, Saci, Jucus, Icu, Ibus, Niki, Anna, Böz, Csizi, Puki, Móni

Mozgolódás: Domoszlai Edit; Külső szemünk: Tóth Hajnalka

Rakosgatta: Tóth Zoltán

Az előadás utáni beszélgetés vendége: HÁY JÁNOS, író