A szép számban megjelent érdeklődők számára, akik között a kerületi PSZK-k képviselői éppúgy képviseltették magukat, mint a mérésben érintett fővárosi fenntartású középiskolák 29%-ának angol és német szakos nyelvtanárai és iskolai mérési felelősei, Török József mérés-értékelési szakértő először az MFPI mérési rendszerét ismertette. Ennek keretében bemutatta a fenntartó megbízásából végzett középiskolai méréseket összefoglaló mérési naptárt, mely az adott tanév kezdetét megelőző májustól segíti az intézményeket a munkatervük elkészítésében.

Kiemelte, mennyire fontos

• a mérési rendszer átlátása,

• a különböző területeken és időpontokban végzett mérések iskolai szinten egységesen történő kezelése,

• az eredmények visszaforgatása az intézményi fejlesztés kiinduló alapjaként való felhasználása céljából, ami kifejezett célja a fenntartói szintű mérési rendszer működési koncepciójának.

Ezek az eredmények ugyanis nem csupán belső, iskolai szintű összehasonlításra adnak lehetőséget, hanem egy szinttel magasabbról, a fővárosi fenntartású intézmények közötti elhelyezkedést illetően is rálátást biztosítanak az iskoláknak a tanulóik teljesítményét, képességeit, attitűdjét illetően.

Ezt követte a Mérés-értékelési osztály által végzett mérések a Fővárosi Oktatási Portálon megtalálható szakmai anyagait tartalmazó táblázat részletes bemutatása, ahonnan sokszorosításra alkalmas módon letölthetők a korábbi mérések mérőeszközei, a mérések paraméterei és elemzései, melyek segítségével az iskolák saját mérési rendszerük működtetéséhez kapnak segítséget. A feladatlapok sokszorosításával az iskolák saját mérést végezhetnek, a javítókulccsal az eredményeket megállapíthatják, a szakmai munkaközösségek a paraméterek segítségével több viszonyítási szempont szerint tehetnek megállapításokat tanulóik teljesítményére vonatkozóan, s egyben megfogalmazhatnak fejlesztési lehetőségeket, irányokat, melyhez az elemzésben szakértői javaslatokat is találnak.

Ezután került sor az idegen nyelvi mérési rendszer átfogó ismertetésére, melyben a szakértő részletezte a mérés célját, a mérőeszközök fejlesztésének szempontjait és jellemzőit, és kitért a vizsgált készségek körére. A résztvevők megismerhették az egyes feladatok jellemzőit, s részletes tájékoztatást kaptak az olvasottszöveg-értés indukciós szövegei kiválasztásának szempontjairól.

Az idegen nyelvi mérés jellegét tekintve komplex célokat szolgál, s ezekről, valamint az eredmények iskolai hasznosíthatóságáról, a fejlesztés során történő felhasználási lehetőségéről is beszélt az előadó. Részletezte az eredmények értelmezésének szempontjait, hozzátéve azt is, milyen következtetések levonására alkalmasak a kapott adatok, és mi számít az eredmények félreinterpretálásának.

A mérést mindkét mérési ponton egy az első mérés előtt gondosan kialakított mintán hajtotta végre az MFPI, melynek megállapításai csak akkor tekinthetők általános érvényűnek, ha a mintába került tanulók mennél több szempont szerint leképezik a populáció összetételét. Ebben a vonatkozásban mutatta be a rétegzett véletlen mintavétellel kialakított minta jellemzőit, konkrét adatait, kitérve a két évfolyam közötti mintavesztés tényére is.

A követő mérés eredményeinek részletes elemzését a mindkét nyelvből azonos feladatmártix alapján készült feladatok kontrasztív összehasonlításával végezte az előadó előbb a nyelvenkénti, majd ezen belül az iskolatípusonkénti, és a nyelvoktatás jellege alapján leválogatott eredmények összehasonlításával.

Kitért a vizsgálat külön szempontját képező projektórákon részt vevő tanulók teljesítményének összesítésben nem, ám részleteiben az oktatási forma sajátos módszertani fejlesztő hatása eredményeképp igencsak megmutatkozó képességekbeli erősségekre is.

A tanulók nyelvi teljesítményét befolyásoló tényezők közül kiemelte a motiváltságot és a saját befektetett munkát, amelyek önmagukban is a tanulói teljesítmények közötti különbségek akár egynegyedéért is felelősek lehetnek.

A longitudinális vizsgálat kapcsán megmutatta, milyen mértékben befolyásolja az angol és a német nyelvet tanulók nyelvi fejlődését a korábbi nyelvi előéletük, és általánosságban tapasztalható trendekre hívta fel a figyelmet a minta rétegzettsége szerinti bontásban jellemző, az átlagostól számottevően eltérő mértékű fejlődésre a 9. és a 10. évfolyamon mért értékek alapján.

A másfél órás műhelyfoglalkozást személyes konzultációk zárták, amelyek számos tanulsággal szolgáltak.

Pozitív visszajelzésként erősítette meg korábbi tapasztalatainkat, hogy mennyit profitál egy intézmény abból, ha az iskolában működik mérési rendszer, amelynek részeként rendelkeznek kollégák legalább egy 30 órás tanfolyamon megszerezhető mérésmódszertani alapkompetenciával. Ez nagyban megkönnyíti az intézményeknek a mérés után kapott statisztikai visszajelzés szakszerű értelmezését és hasznosítását az intézményi innováció, fejlesztés során.

Az intézményi mérésvezetői feladattal megbízott szakképzett kolléga a horizontális tanulás jegyében sokat képes tenni kollégái szemléletformálása, ismereteik belső továbbképzésen történő bővítése terén is. Ha a méréseket pedig úgy készíti elő, hogy előbb azokkal kapcsolatban a kollégáit tájékoztatja a mérés jellegét illetően, majd a kollégák a diákokat készítik fel, megelőzhető mindkét fél részéről a demotiváló kudarcélmény.

A műhelyfoglalkozás során is többször elhangzott, hogy a fővárosi mérési rendszernek nem feladata, hogy helyettesítse vagy kiváltsa az iskolai értékelést. A diagnosztikus céllal kifejlesztett bemeneti, és a formatív-fejlesztő értékelést szolgáló követő mérés mérőeszközei nem az egyes intézmények pedagógiai programjában található helyi tanterv követelményeire épülnek. A komplex feladatok többnyire messze meg is haladják az oktatás során alkalmazott fejlesztő feladatok összetettségi szintjét. Ezekkel a mérőeszközökkel arról gyűjtünk adatokat, hogy a konkrét oktatási intézményi követelményektől függetlenül, fővárosi szinten milyen a tanulók képességeinek a fejlettsége.

Lényegesnek tekintjük, hogy maga az intézményvezető is rendelkezzék a mérési rendszer szakszerű átlátásának képességével, amelynek birtokában beosztott kollégáival együtt a kapott visszajelzéseket adekvát módon tudják interpretálni, és a normaorientált értékelés során az átlagot el nem érő teljesítményt nem hibaként, sikertelenségként vagy elmaradásként, hanem fejlesztési lehetőségként kezelik. Az igazgató ezt a szemléletet reprezentáló irányítása mellett a munkaközösségek - a gyorsjelentés értelmezése után - immár képesek lesznek az egyes tanulók képességfejlődését szem előtt tartva megtervezni a tanulócsoport-, illetve a tanulói szintű fejlesztést.

Egy mérés-értékelési tanfolyami hallgató dolgozatából származó idézet pontosan megragadja a lényeget nemcsak az oktatásban, hanem az értékelés szintjén is:

„A cél eléréséhez vezető út viszont nem a tantermekben kezdődik, hanem a tanáriban, a tanárok fejében, hogy belássuk, a jelenlegi, gyakran csupán elméleti síkon megközelített problémahalmazból álló tananyag nem képes megfelelni ennek a célnak. Szükséges a módszertani, tartalmi váltás.”