A megjelent hallgatóságot Atkári Zsuzsanna, a Kormányhivatal Oktatási Főosztályának mb. főosztályvezetője köszöntötte, és röviden ismertette az átalakult Kormányhivatal szervezetét, feladatellátását.

Balázsi Ildikó, az OH Közoktatási Mérési és Értékelési Osztályának vezetője összefoglalta a 2010. évi Országos kompetenciamérés technikai részleteit és a mérés újdonságait. Kiemelte, hogy új, évfolyamfüggetlen skálák készültek matematikából is és szövegértésből is. 2008-ig egymástól független évfolyamskálákat használtak a 6., 8. és 10. évfolyamokon, s bár voltak közös feladatok az egyes évfolyamokon, azokat nem lehetett összekapcsolni. Korábban minden évfolyamon 4 képességszintet állapítottak meg, 2008-től összesen 7 szint van, s egy-egy szint minden évfolyamon ugyanaz.
Arról is beszélt Balázsi Ildikó, hogy 2010-ben a tanulóknak (a többségnek) már két összevethető eredménye van, így a FIT jelentésekbe új ábrák is kerültek. Az egyes jelentésekben például a 2008-as eredmény alapján becsülhető 2010-es eredmény és az elért eredmény összevetése is megjelenik. A telephelyi jelentés esetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulók mérési azonosítójának segítségével egyrészt meg tudják adni egyénileg és átlagolva is a telephely 2008-as eredményeit, összevetve a 2010-es eredménnyel, másrészt a telephely tanulói fejlődésének mértéke összehasonlítható az országos fejlődés mértékével. Aláhúzta, hogy egy-egy tanuló fejlődése jelentősen eltérhet az átlagtól, s a tanuló fejlődése nemcsak a saját fejlődésétől és alapvető képességeitől függ, hanem nemétől, a vele együtt tanulóktól, az iskolai környezettől (iskolatípus, településtípus), s legfőképpen a családi háttértényezőktől (a szülők iskolai végzettségétől, a szociokulturális háttértől). Mindezek figyelembevételével és a 2008-as eredmények alapján megbecsülhető a 2010. eredmény. A jelentésekben többféle eredményességi mutató található, hogy több oldalról megvilágítsák az adatokat.

Pongrácz László, az OH Közoktatás-értékelési Programok Főosztályának vezetője előadásának bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy a mérési rendszer fő célja, hogy az iskoláknak adatokat szolgáltasson a teljesítményekről. Mint mondta, egy adat nem sokat mond, ezért minél több adatra, s az eredmények minél több szempontból történő értékelésére van szükség. A magyar mérési rendszerről szólva azt mondta, hogy az – a legutóbbi fejlesztésekkel – mostanra a „felnőttkorába lépett”, hozzátéve, hogy Európában nincs még egy ország, ahol ilyen komoly mérési rendszer lenne.
Az innováció (mérési azonosító és egységes skála) eredményeként már vannak olyan tanulók, akiknek saját haladását lehet mérni.
Előadásában több érdekes példát mutatott be a jelentésekben megtalálható grafikonokkal kapcsolatban, rámutatva a meglepő vagy figyelemre méltó mutatókra.
Grafikonokkal szemléltetve bemutatta Pongrácz László, hogy az átlageredmények szerint a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumokban a legmagasabbak a matematikaeredmények, Budapest a második „helyezett”, s legalacsonyabb a községi iskolák teljesítménye (idén is). Nyomatékosan aláhúzta azonban, hogy ebből az adatból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy „rosszabb pedagógiai munka” folyik a gyengébben teljesítő iskolákban, hanem azt mutatja, hogy a társadalmi különbségeket nem képes az iskolarendszer kompenzálni. Az adatok alapján megállapítható, hogy a gyerekek a két év alatt kb. ugyanannyit fejlődtek a különböző iskolatípusokban, s a középiskolákra vonatkozóan is az tapasztalható, hogy iskolatípustól független a tanulók fejlődése, a döntő a szociokulturális háttér.
Érdekességként hívta fel a figyelmet arra is Pongrácz László, hogy idén először tartalmazza a jelentés a standardizált átlageredmény és az előző évi érdemjegy összevetését.
Szélsőséges példákat bemutatva itt is aláhúzta, hogy az adatok nem arra szolgálnak, hogy kívülről ítéletet mondjon valaki az eredményekről, hiszen nem ugyanarra vonatkozik a mérés, mint az év végi érdemjegy (1 évvel azelőtti, 1 év munkájának értékelése stb.).”
Az előadó kitért arra is,  hogy jelentős különbség van abban, hogy pl. matematikából mit tanítanak a középiskolában: modelleket, illetve mit mér a mérés: gyakorlati alkalmazási készséget (matematikai eszköztudást) - ezért megfontolandó lehet, érdemes lenne-e az egyikből „kicsit leadni, hogy egy kicsit jobban fejlődjön a másik oldal”.
Az iskola fejlesztő hatásával kapcsolatban rámutatott az előadó, hogy a tanulókra lebontott ábrák többet mondanak, míg „az átlag mindent elfed”, érdemes tehát vizsgálni a mögöttes adatokat.
Emlékeztetett, hogy a hamarosan megjelenő 2010. évi mérés országos jelentése újdonságokat is tartalmaz majd, pl. az évfolyamok és az évfolyamok fejlődésének összehasonlítására is lehetőség van már – ezért olvasásra javasolja minden érdeklődőnek.