Ezzel az önkormányzat célja az volt, hogy

• jelentősen növelje az idegen nyelvet beszélők arányát
• lehetőséget nyújtson a kétszintű érettségire való sikeres felkészüléshez
• tegye lehetővé a családok nagy része számára a magánúton történő nyelvtanulás kiváltását
• megkezdje a nyelvtanárok korszerű oktatás-módszertani képzését, fejlessze mérés-értékelési készségüket
• az új játékos, projekt, egyéni és csapatmunkára összpontosító módszerekkel lekösse a tanulók figyelmét és fejlessze beszédkészségüket.

1. Az adatszolgáltatás és a vizsgálat körülményei

Az első végzős nyelvi projektes évfolyam 2004/2005. tanévi adatait minden tanulóra kiterjedően vizsgáltuk, de tendenciákat csak főváros összesenben és főbb iskolatípusonként állapítottunk meg.

A 2005/2006. tanév elemzésekor négy iskolával több került be az elemzésbe, de a vizsgálatba bevont iskolák köre így sem lett teljes.

A 2007/2008. tanévben a szerkezetátalakítás után is minden középiskola szolgáltatott adatot, de a vizsgált tanulólétszám 1207 fővel, a nyelvi projektesek pedig 448 fővel voltak kevesebben, mint az elmúlt vizsgálat alkalmával. Jelen vizsgálatunk minden kérdése a 2007/2008. tanévben érettségiző tanulókra vonatkozik.

Nyelvi projektben már négy éve végeznek a fővárosban tanulók. A 2005-ben és 2006-ban végzettek között a projekt tendenciái, a projektesek eredménye a nem projektesekéhez képest nem sokat változott. Így 2007-ben a hasonló tartalmú adatfelmérést a Fővárosi Önkormányzat Oktatási Ügyosztályának jóváhagyásával nem végeztük el. A 2008-ban ismét felmért adatok továbbra sem hoztak lényeges változást, ez tehát azt bizonyítja, hogy a vizsgálatot két évenként elég elvégezni.

2. A vizsgálatba vontak körének főbb adatai

A végzettek közül 2004/2005-ben 91 iskolában mintegy 3500, 2005/2006-ban 95 iskolában több mint 4100, 2007/2008-ban 77 iskolában mintegy 3800 végzős tanuló vett részt a nyelvi projektben. (1-2. sz. táblázat)

Míg 2004/2005-ben a főváros iskoláiban 2,3%-os lemorzsolódás volt megfigyelhető, addig a nyelvi projekteseknél ez az arány 4% volt. Ez a lemorzsolódás-növekedés a tanulók egyéb tanórán kívüli oktatási elfoglaltsága (különóra, sport, szakkörök stb.), a nagyszámú bejáró tanulót sújtó nehézségek, valamint az érettségire és a felvételire való fokozott készülés ellenére sem mutatott számottevő emelkedést.

2005/2006-ban a vizsgált 12. évfolyamos tanulók tanévi lemorzsolódása jelentősen csökkent (1,4%). Valamivel mérsékeltebben csökkent (4%-ról 3,1%-ra) a nyelvi projektesek lemorzsolódása is a fent említett okok változatlan fennállása mellett is.

2007/2008-ban a vizsgált 12. évfolyamos tanulók tanévi lemorzsolódása minimális mértékben nőtt (1,6%). A nyelvi projektesek lemorzsolódása is 1,6%-os értéket mutatott.

Három év távlatában a fővárosi nyelvi programban résztvevő csoportok száma a következőképpen alakult: 2004-2005-ben 286 csoport, 2005/2006-ban 378, míg 2007/2008-ban már csak 324 csoportban tanultak a diákok nyelvet. A 2004/2005-hez képest a 2005/2006. tanév csoportszámának növekedése a projekt szülői, iskolai, tanári népszerűségét (szülői, tanulói érdeklődését, az iskolák és a nyelvtanárok odaadó, értéket felmutató szervező munkájának eredményeit) mutatja. Természetesen iskolánként a csoportok átlagos létszáma változatlanul nagy eltéréseket mutat, de 2005/2006-ban és 2007/2008-ban jelentéktelen eltérés mutatkozik.

A legutóbbi vizsgálat óta a hátrányos helyzetű tanulók aránya mintegy felére csökkent, mind az érettségizettek, mind a projektben vizsgázottak körében. 2007. október 1-jén az összes vizsgálatba bevont tanuló mintegy 21%-a volt hátrányos helyzetű (a jogszabály szerint tankönyv-hozzájárulásban részesülő) tanuló. Ez az arány a tanév végére gyakorlatilag nem változott. Ugyanez az arány látható a nyelvi projektben résztvevő tanulók körében is. Az év végéig csupán egy csoport szűnt meg.

2007/2008-ban a lemorzsolódás aránya a nyelvi projektes tanulók esetében 1,6%-os csökkenést mutat. Miközben a nyelvi projekt lehetőséggel eddig minden fővárosi szakközépiskolai tanuló önként élhetett volna, és részesülhetett volna annak „áldásos” hatásából, elmondható, hogy összességében a hátrányos helyzetű tanulók idegennyelv-tanulási lehetőségét a projekt igen eredményesen és jól szolgálja (például kiváltja az ez irányú különórákra fordítandó magas tandíjak árát).

A továbbiakban elemzésünk csak a normál iskolarendszerben (gimnáziumokban, szakközépiskolákban) első nyelvet tanuló projektes és nem projektes tanulókra terjed ki. A kéttannyelvű és a nemzetiségi gimnáziumokra az elemzés azért nem tért ki, mert a minta kicsi, tanulóik már a 11., illetve a 12. évfolyamon nyelvvizsgát vagy előrehozott érettségit tesznek az adott nyelvből, így 13. évfolyamra „elfogytak” a nyelvi projektes tanulók. Jelen vizsgálatunk a döntő többségre jellemző első idegen nyelv elemzésére terjed ki.

3. A nyelvtanárok szerepe a nyelvi kommunikációs készségfejlesztő projekt sikerében

A fővárosi idegen nyelvi projekt indulásának fontos alapfeltétele volt a nyelvtanárok felkészítése, főleg

• a frontális oktatást felváltó interaktív oktatási módokra,
• a tanulást megkönnyítő beszédkészség fejlesztésére,
• a korszerű módszerekkel a tanulók motiválásának elsajátítására.

A képzéseket mindvégig a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet szervezte a továbbképzéseket akkreditált Goethe Intézet és az Angol Nyelvtanárok Nemzetközi Egyesületének (akkreditált projektjeinek és előadóinak) a közreműködésével.

A főváros fenntartásába tartozó 77 vizsgált iskolában a nyelvtanárok egyharmada egy évig, egynegyede pedig négy évig oktatta a projektben résztvevő végzett tanulókat. 

Angol és német nyelvből a vizsgált körben a nyelvtanárok 50-60%-a vesz részt a projektben, az átlagosnál lényegesen nagyobb óradíjjal. A nyelvtanárok ez irányú érdekeltsége tehát a projektben igen nagy, s ez meghatározó mértékben befolyásolja a projekt általános sikerét. 2007/2008-ban a nyelvtanárok mintegy 63%-a tanít angol nyelvet, 35%-a német nyelvet, s mindössze 1,5%-a tanít franciát a nyelvi projekt keretén belül. Ezek a számadatok tükrözik a diákok idegen nyelvi igényeit, az angol nyelv iránti érdeklődés előretörését.

A nyelvtanárok módszertani továbbképzéseit a fenntartónak, az iskoláknak és a képző Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnek egyaránt tovább kell szorgalmaznia, illetve bővíteni az iskolák ez irányú anyagi lehetőségeit. A módszertani továbbképzésre, annak megújítására és kiegészítésére szüksége van a tanároknak, hiszen az új elemeket, feladatokat, eszközöket, módszereket a kiképzett nyelvtanárok nemcsak a projekt órákon, hanem teljes nyelvi oktató tevékenységük során is fel tudják használni. A pedagógusok arról is beszámoltak, hogy a nyelvi készségfejlesztés közvetve az anyanyelven elsajátított tárgyak eredményeire is pozitív hatással van.

A teljes elemzés pdf formátumban letölthető portálunkról: