Ingrid Paus-Hasebrink professzor, kommunikációs szakember, a Salzburgi Egyetem
Kultúra- és Társadalomtudományi Karának dékánhelyettese úgy vélte, hogy az iskoláknak
komolyan foglalkozniuk kellene a kérdéssel és jobban oda kellene figyelniük a
média-, illetve internethasználati oktatásokra. Ez különösen amiatt lenne fontos,
mert az osztrák gyerekek 34 százaléka használja rendszeresen a közösségi hálózatokat,
19 százalékuk látogatja rendszeresen például a Facebookot és 16 százalékuk a YouTube-ot.
Emellett a válaszolók 20 százaléka a világhálón ismeri meg a leendő barátait.
A felvilágosítás különösen azért lenne fontos, mert csak a 6 és 14 év közötti
fiatalok csak 56 százalékát világosították fel az online és a szexuális zaklatások
lehetséges kockázatairól. A felvilágosító munkából leggyakrabban a szülők veszik
ki a részüket, de a gyerekek 20 százalékának a testvéreik vagy a barátaik hívták
fel a figyelmüket a lehetséges veszélyekre. A tanárok viszont csak az esetek 13
százalékában végeztek ilyen jellegű felvilágosítást. Az is elgondolkoztató, hogy
a kiskorúak 20 százaléka senkihez sem fordulhat a panaszaival, észrevételeivel,
kérdéseivel.
A médiaszakértők éppen ezért szeretnék, hogy az iskolák a jövőben az eddiginél
jóval nagyobb szerepet vállaljanak a diákok internethasználati oktatásából, s
megtanítsák nekik, hogy miként kell jól használni a webes tartalmakat és a közösségi
hálózatokat.
"A médiahasználat függ a gyerekek korától, nemétől, a képzettségi fokuktól és
az életvitelüktől, a szociális hátterüktől. Összesen hat különböző típust tudtunk
megkülönböztetni a közösségi web vonatkozásában. Az első csoportba a nagyon kíváncsi
és öntudatos,de kevésbé képzett fiatalok tartoznak, akik nagyon kreatív módon
kezelik a webajánlatokat, saját videókat készítenek és felkeresik a bizonyos irányelvek
ellen vétkező honlapokat is. Volt egy olyan 12 éves fiú, aki például szélsőséges
tartalmakat fedezett fel és azért harcolt, hogy azok lekerüljenek az internetről.
A második csoportba a fiatal lányok sorolhatók, akik szintén nagyon jól kezelik
a ezeket a tartalmakat és saját csoportokat hoznak létre. A céljuk azonban kizárólag
a kapcsolatteremtés és -építés. Ők inkább képzettek, kritikusak és tájékozottak
az adatvédelmi kérdésekben. A harmadik kategóriát azok a felhasználók jelentik,
akik egyszerűen csak ott akarnak lenni a dolgok sűrűjében. Ők különböző képzettségi
szintűek és kevésbé aktívak, többnyire fiúk és problémájuk van az életükkel. Gyakran
zaklatások áldozatai és a weben elsősorban kompenzálni akarják a mindennapi problémáikat"
- összegezte a tapasztalatokat a professzor.
Ingrid Paus-Hasebrink szerint az iskoláknak leginkább arra kell figyelniük, hogy
egyik fiatal se kerüljön a perifériára. Az oktatási intézményeknek segíteniük
kell a diákjaiknak. Hidat kell létrehozni az iskola és az azon kivüli életkörnyezet
között. Hasznos a Wikik használata a tanítás során, de fontos az is, hogy a gyerekek
beszélhessenek a kedvenc témáikról és az új médiákat az általuk kiválasztott témákkal
kapcsolatban alkalmazhassák. Ezáltal ugyanis jelentős mértékben nőhet az iskolások
tanulási motivációja.
"Jó lenne a médiaoktatást nem külön tantárgy(ak)ba sűríteni, hanem inkább a teljes
oktatás részévé tenni. Az egész folyamat kezdődhetne már az óvodában. De éppúgy
megvalósulhatna a filozófia-, mint a franciaórán. Fontos azonban, hogy mindig
örömet okozzon és ne kötelezőnek tűnjön. A gyerekeknek meg kell tanulniuk felelősségteljesen
kezelni az internetet. Ez csak akkor valósulhat meg, ha valaki öntudatos, de ugyanakkor
kritikusan kezeli a szociális webes ajánlatokat, tisztában van a lehetőségekkel
és a kockázatokkal. Utóbbiak összefüggenek. Nem használhatunk ki minden lehetőséget,
ha nem vagyunk tisztában az összes kockázattal és ez fordítva is igaz" - szögezte
le a kommunikációs szakember.
Forrás: SG.hu
