Dr. Bodó Márton köszöntőjét követően a résztvevők kerekasztal beszélgetésen osztották meg tapasztalataikat.
Rubovszky Rita a Patrona Hungariae Gimnázium igazgatója kiemelte, hogy az iskolában számos
módja van az önkéntességnek. Mivel az intézményben inkluzív nevelés zajlik, ezért
rengeteg lehetőség adott a hátrányos helyzetűek segítésére. Hutai László a Karinthy Frigyes Gimnázium igazgatója elmondta, hogy az általa vezetett intézményben
már évek óta működik az Iskolai Közösségi Szolgálathoz hasonló „KEKSZ” program,
aminek nagy sikere van. Külön kiemelte a koordinátorok nagy szerepét, elhivatottságuk
fontosságát. Orbán Balázs a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója jelezte, hogy aki legalább egyszer
életében önkéntességben részt vesz, az nagy eséllyel a későbbiekben is elkötelezett
marad a közösség önkéntes építésével kapcsolatban. Szitó Imre pszichológus kiemelte, hogy a tanulók az Iskolai Közösségi Szolgálat hatására
megtanulnak felelősséget vállalni embertársaikért. Kövesdy Katalin a Cseppkő Óvoda igazgatója a felnőtt példaképek (szülők, pedagógusok) fontossága
mellett hangsúlyozta, hogy az Iskolai Közösségi Szolgálat egyik nagy eredménye
az érzékenyítés.
Rövid szünet után „Hogyan készítsük fel a diákokat a közösségi szolgálatra?”
címmel Vörös Andrea, az „ IKSZ életciklusával kapcsolatos feladatok” címmel Molnár Karolina, míg „Hogyan mutassuk be közösségi akcióinkat? (Fotó, videó, közösségi média
stb.)” címmel Ludas Viktor tartott szakmai műhelyfoglalkozást.
Ezt követően a díjazott fogadóintézmények, pedagógusok és diákok mutatták be
jó gyakorlataikat, majd Dr. Dobszay Ambrus adta át a „Segítő diákok 2014.” pályázat díjait.
Forrás: OFI
***
Az Edupress összefoglalója a rendezvényről:
A közösségi munka: anyagi érdek nélküli örömforrás
Lehet-e társadalmi igény ma Magyarországon a közösségi szolgálat? Mi motiválja
a fiatalokat, hogy önkéntes munkával segítsék a rászorulókat? Többek között ezekre
a kérdésekre kereste a választ az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 2014. szeptember
26-án rendezett témanapja, melyen az iskolai közösségi szolgálat megvalósításában
érintett pedagógusok, fogadóintézmények és diákok vettek részt, és a Segítő Diák
2014 címmel kiírt pályázat díjait is kiosztották. A programon elhangzott: a közösségi
szolgálat egyik célja, hogy észrevedd: melletted van az az ember, akinek szüksége
van a segítségre.
A résztvevőket Rubovszky Rita, a témanap helyszínét nyújtó Patrona Hungariae
Gimnázium igazgatója köszöntötte, majd átadta a szót dr. Bodó Márton témavezetőnek,
aki feltette a kérdést: Lehet-e társadalmi igény ma Magyarországon a közösségi
szolgálat? A választ egy kerekasztal-beszélgetés keretében Ruboszky Rita igazgató,
Kövesdy Katalin a Cseppkő Óvoda igazgatója, Hutai László, a Karinthy Frigyes Gimnázium
igazgatója, Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója, Szitó Imre
pszichológus és Schöffeh Rebeka, középiskolai diák fejtette ki.
Hutai László válaszában kiemelte: a Karinthy Frigyes Gimnáziumban már évek óta,
a kötelező 50 óra bevezetése előtt is működött közösségi szolgálat. A KEKSz: Kreativitás-Erőbedobás-Közösségépítés-Szolgálatot
éppen azért hozták létre, mert úgy érezték, van rá közösségi igény – egyrészt
a tanulók, másrészt a fogadó intézmények oldaláról. A diákok idősek otthonában,
kórházban segítenek, például rendben tartják az udvart, de nagyon szeretnek a
kutyamenhelyen is dolgozni, ahol sétálni viszik az állatokat.
A kortársak véleménye és a felnőtt példaképek is motiválhatják a tanulókat
Hutai László arról is beszélt: természetesen nem minden diák egyforma lelkesedéssel
indul neki az önkéntes munkának, de az előzetes félelmeket és az ellenállást le
lehet győzni a közösség erejével. A gimnázium például a legjobban teljesítő osztályokat
szabadnappal és az iskolabusz használatával ösztönzi, emellett a leglelkesebb
diákokból szerveződött a KEKSz mesterek csoportja, akik az új tanulóknak mesélnek
a közösségi szolgálat során szerzett tapasztalataikról, élményeikről. A kortárs
kapcsolatok pedig hitelesebbek a gyermekek szemében, mintha az iskola igazgatója,
vagy tanárai győzködnék a diákokat a közösségi munka hasznosságáról.
Rubovszky Rita a felnőtt példaképek jelentőségét emelte ki a közösségi szolgálat
megítélésében. Elmondta: vannak országok, ahol divatos az önkéntesség, és látnak
mintákat a gyerekek. Nagyon fontos, hogy a közösségi szolgálatot hogyan reagálja
le a szülő és a nevelő. A nonverbális kommunikáció, az arcokon látott érzelmek
ebből a szempontból több üzenetet hordoznak magukban, mint a szavak. Ha a diák
azt tapasztalja, hogy a szülők és nevelők is örömmel vesznek részt az önkéntes
tevékenységekben, akkor az a diáknak is fontos lesz. Ha ez elmarad, akkor az 50
óra csak kötelező rossz lesz, amin túl kell esni.
Az igazgatónő arra is felhívta a figyelmet: nem jó, ha a közösségi szolgálat
úgy kerül be a köztudatba, hogy csak a menhelyeken, kórházakban való munkát, a
hajléktalanok, betegek segítését jelenti. Az is célja, hogy észrevegyük, ha a
szomszédunkban, mellettünk van az az ember, akinek szüksége van a segítségre.
Kövesdy Katalin elmondta, az óvodába érkező közösségi szolgálatos diákokkal
beszélgetve azt tapasztalja, 70 százalékuk úgy jön, hogy az 50 órát csak le akarja
tudni. Szerencsére azonban a többségük már nem így távozik, és a pozitív élmények,
hozzáállás kialakítása nagy részben a fogadóintézményen múlik. A pedagógus és
a civil társadalom egyik legfontosabb feladata, a társadalmi érzékenyítés elősegítése,
a fiatalok segítése abban, hogy megérezzék az önkéntesség ízét, és rájöjjenek:
a közösségi munka anyagi érdek nélküli örömforrás.
Szitó Imre megfogalmazta: míg az iskola kognitív képességeket fejleszt, addig
a közösségi szolgálat szociális és érzelmi intelligenciát. A fiatal diákok életében
fontos a kapcsolatépítés, és az is, hogy minél több felelős beosztású társadalmi
szereplővel találkozhassanak.
Orbán Balázs a Századvég Alapítvány kutatási eredményeiről beszélt. Elmondta:
ez évben készült el egy nagyszabású felmérésük, melyből kiderül, hogy a magyarok
egyharmada végez önkéntes munkát. Az ok, amire a másik kétharmad hivatkozik, hogy
maguk is támogatásra szorulnak, illetve nincs idejük segíteni. Az önkéntesek száma
azonban nem csökken, ami azzal magyarázható, hogy aki egyszer közösségi szolgálatot
végez, az általában folytatja, és ez legtöbbször belső motivációból ered. Az ember
rájön, hogy az önkéntes munka belső örömforrást nyújt, és nem csak másoknak, de
magának is segít vele.
Ezt erősítette meg Schöffeh Rebeka is, aki óvodás korú gyerekeket tanított kosárlabdázni,
és olyan élményeket kapott a kicsiktől, melyek arra ösztönözték, hogy folytassa
a munkát.
A kerekasztal-beszélgetés végén kérések is megfogalmazódtak az iskolai közösségi
szolgálattal kapcsolatban. Kövesdy Katalin elmondta, gyakran úgy jönnek a diákok
az intézményébe, hogy fogalmuk sincs, mi vár rájuk, ezért jó lenne, ha a fogadó
intézményekről rövid bemutató készülhetne képekkel, videóval, ami megmutathatja
a diákoknak és a szülőknek, milyen munkába kapcsolódhatnak be az adott intézményben.
Rubovszky Rita és Hutai László pedig megfogalmazta: a koordinátoroknak rengeteg
munkája, ideje fekszik a közösségi szolgálat szervezésében, ezért fontos volna,
ha ebben segítséget kapnának, például órakedvezmény formájában.
Minél kisebb korban el kell kezdeni a társadalmi érzékenyítést
A témanap keretében átadták a Segítő Diák 2014 címmel kiírt pályázat díjait,
melyet azzal a céllal hirdetett meg az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, hogy
az iskolai közösségi szolgálat programjait megismerhessék az érintett intézmények,
a diákok, a pedagógusok és a szülők.
„Nagyon fontos, hogy ne csak a középiskolai diákokra korlátozódjon a közösségi
szolgálat, hanem minél szélesebb körbe kiterjeszthető legyen” – mondta el Kecskeméti
Ildikó, család- és gyermekvédelem szakos pedagógus, aki délutáni sportfoglalkozást
szervezett óvodások, középiskolások és fogyatékkal élők részvételével. „Három
vegyes csoport alakult, mindegyikben több óvodással, középiskolással és fogyatékkal
élő felnőttel. A közel két órás vetélkedőnek az érzékenyítés volt a célja, melybe
azért vontam be óvodásokat is, mert nagyon fontos minél kisebb korban megmutatni
a fogyatékkal élők világát. Azt, hogy nem kell tőlük félni, és nem szabad őket
kitaszítani” - mondta el Kecskeméti Ildikó, aki az iskolai közösségi szolgálatban
résztvevő pedagógusként kapta a díjat.
A tanulók közül díjat kapott többek között Ruzsa Dániel, Bartos Viktória, Schöffeh
Rebeka, akik a győri Bercsényi Miklós Közlekedési és Sportiskolai Szakközépiskola
és Szakiskola diákjai. Ők a közösségi szolgálat megvalósítását fotókon mutatták
be. Ruzsa Dániel az árvízvédelemben nyújtott segítséget, Bartos Viktória a mozgássérült
gyerekeknek rendezett sportnap lebonyolításában vett részt, Schöffeh Rebeka pedig
óvodásokat tanít kosárlabdázni. „Az edzőm kért fel a feladatra, és mivel nagyon
szeretem a gyerekeket, és jó velük lenni, azóta is járok heti rendszerességgel
segíteni” – fogalmazta meg Rebeka.
A díjazott fogadóintézmények között volt a debreceni KÖZ-Pont Ifjúsági Egyesület,
amelynek elnöke, Bálega János a díjazott programjukról mesélt. „A közprogramnak
két része van, az egyik a Fuss a fényben sport és családi nap, amelyen fogyatékkal
élők futnak egészségesekkel, és a cél, hogy a fogyatékkal élő és egészséges fiatalok
találkozzanak, és együtt szórakozzanak. A másik a Hétköznapi angyalok, melynek
keretében a fiatalok adományokat gyűjtenek, melyeket maguk visznek és adnak át
a rászorulóknak, velük töltve egy napot” – fogalmazta meg Bálega János, aki a
többi pályázóval együtt dr. Dobszay Ambrustól, a Tartalomfejlesztési és Módszertani
Központ igazgatójától vehette át a díjat.
(Készítette: Wéber Anikó)
Forrás: Edupress
