„Ma a társadalom egynegyede gyerek, de mindannyian felnőnek, s ők fogják alkotni a jövő felnőtt társadalmát” – hívta fel a figyelmet a triviális igazságra Ferge Zsuzsa, a Gyerekesélyek Magyarországon című kötet bemutatóján. A szociológus hozzátette, ha a gyerekek szegénységben, rossz egészségügyi körülmények között, éhezésben, rossz iskolákban nőnek fel, az a jelenleginél is súlyosabb feladatokat ró a majdani társadalomra.

A Ferge Zsuzsa által vezetett Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottság 450 oldalas jelentését a könyvbemutatón értékelve Somlai Péter szociológus kiemelte, hogy a gyermekszegénység 1945 után fokozatosan csökkent, majd a rendszerváltás után ez a tendencia megfordult. A 90-es évek végi néhány esztendőt leszámítva megint évről-évre több a szegénységi küszöb alatt élő gyerekek aránya. Kiemelte, hogy a most megjelent az első olyan tanulmány, amely leírja a válság - nem meglepő módon nagyon negatív - hatását a családokra, a szegénységre. Annak hatásait tavaly novemberben a gyerekes családokban élők 92 százaléka már érzékelte. Az áremelkedések hatását 64 százalék, a munkahely elvesztését 21 százalék, az eladósodással kapcsolatos nehézségeket 16 százalék említette.

Drámain csökkenő reáljövedelmek

A kötetből kiderül, hogy a gyermekes családok egy főre jutó reáljövedelme 2005 és 2009 között 16 százalékkal csökkent. A hatás leginkább a kétgyermekes családokat érintette. A kötet egyik legaggasztóbb adata szerint 2009-ben több mint minden ötödik gyerek olyan családban élt, ahol nem volt aktív kereső. Pedig ez a tényező döntően befolyásolja az egy főre jutó jövedelmeket. Nominálértéken 2009-ben ennek értéke havi 52 ezer forint volt azokban a gyerekes családokban, amelyekben volt aktív kereső, és 27 ezer forint, ahol nem volt.

A keresők hiánya számos egyéb probléma forrása is, hiszen kihat a családtagok egymás közti viszonyaira, a család egészségére, de mindenekelőtt ez a szegénység egyik fő forrása. A kutatók európai adatokra is támaszkodhattak, amelyekből kiderül, a gyerekszegénység aránya az EU-25 országaiban átlagosan 68 százalék, ha nincs kereső, 24 százalék, ha egy kereső van, és 6 százalék, ha minden felnőttnek van kereső munkája. Magyarországon ezek az arányok 73, 14 és 5 százalék. Az is nagyon elszomorító tény, hogy azon 6–8 ország között vagyunk, ahol a legnagyobb a távolság a népesség és a gyerekek szegénysége között, a gyerekek rovására.

Faluban a szegénység

Érdekes, hogy míg nyugaton inkább a városokban jellemző a szegénység és a gyermekszegénység, addig kelet-európában inkább a falvakra. E különbség oka, hogy a régi ipari országokban – például Angliában – a falvakban számos jómódú, középosztálybeli, viszonylag fiatal ember telepedett le, és alig van etnikai kisebbség, illetve bevándorló. A gyerekszegénység a városokba zsúfolódik, nagyon jelentős etnikai kisebbségekkel, illetve bevándorlókkal. A kelet-európai országokra a nem túl magas városi gyerekszegénység jellemző. Nálunk a szegény gyerekek kétharmada a kistelepüléseken él, s ez az adat várhatóan tovább nő a jövőben. A cigányok és szegények egyre nagyobb részét szorítja ki ugyanis a város falura vagy vadtelepekre, és ráadásul e családokban a gyerekszám nő. Ugyanakkor a falvakban – és főleg a szegény falvakban – minden oktatási, egészségügyi és személyes szolgáltatás rosszabb minőségű és nehezebben elérhető, mint a városokban – mutat rá a tanulmány. [...]

Forrás és további érdekes részletek az eredeti cikkben: Balla István/FN