Költésparazitizmus – a tudósok így nevezik azt a laikusok által is ismert jelenséget,
amikor a kakukk saját tojásait idegen madárfajok fészkébe csempészi, hogy azokkal
költesse ki és neveltesse fel fiókáit. Bár az állatvilágban nem a hazai erdőkben
is gyakran hallható kakukk az egyetlen költésparazita, ez az a madárfaj, amelyről
azt tartják a szakemberek: mestere annak, hogy tojásai számára a lehető legjobb
helyet és nevelőszülőket válassza.
- A költésparaziták, illetve a fészkükben kakukkfiókát nevelő, úgynevezett gazdamadarak
között folyamatos versenyfutás zajlik, amelynek lényege, hogy melyikük tudja megtéveszteni
a másikat és így előnyre szert tenni ebben a közös evolúciós párviadalban – hangsúlyozta
az mta.hu-nak nyilatkozva Moskát Csaba az MTA doktora, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Természettudományi Múzeum
Állatökológiai Kutatócsoportjának tagja.
Mint azt a biológus elmondta, a koevolúciós kutatások – annak vizsgálata, ahogyan
az élőlény az alkalmazkodás során az élő környezetével kölcsönhatásban fejlődik
- a múlt század nyolcvanas éveitől kerültek előtérbe a brit Nicholas Davies kezdeményezésére, aki nagy szerepet játszott a viselkedésökológia alapjainak
lerakásában is. Az új tudományág az állatok viselkedését abból a szempontból vizsgálja,
hogy az miként befolyásolja a túlélést és a szaporodást.
Kakukk a nádirigófészekben
Magyarországon immár tizenöt éve folynak a kakukkparazitizmussal kapcsolatos
kutatások. Az MTA és az MTM biológusai sok külföldi kollegájukhoz képest helyzeti
előnyben vannak, hiszen idehaza szokatlanul nagy mértékben figyelhető meg, hogy
a kakukk nádirigókat használ gazdamadárként tojásai kiköltéséhez. A nádirigó a
kakukk számára ideális „nevelőszülő”, mivel nyitott fészket épít, s viszonylag
nagyobb termetű faj. Magyarországon – számos helyen – minden második nádirigó
fészekben található költési időszakban kakukktojás – mondta Moskát Csaba. A kutató
hozzátette, hogy a nádirigótól eltérően a szintén nagy számban megtalálható feketerigók
azért nem kedveltek a kakukkok körében, mert a költési szakasz nagy részében nem
rovarral, hanem földi gilisztával etetik fiókáikat. A kakukkok számára ideális
körülményeket biztosító nádirigóknak viszont más védekezési technikát kellett
kifejleszteniük.
A kutatók megfigyelték, hogy a gazdamadarak tojásainak külső jegyei, tehát alakja,
színe, illetve mintája megváltozik a kakukkparazitizmus során. A nádirigók például
egymáshoz egyre jobban hasonlító tojásokat raknak egy fészken belül, így könnyebben
tudják kiszűrni a kakukkét, ami viszont színben és mintázatban egyre hasonlóbbá
válik a nádirigó tojásokhoz, amit a szakemberek tojásmimikrinek neveznek. – Vannak
olyan esetek is, amikor a koevolúciós versenyben a kakukk lemarad. A tövisszúró
gébics például tojásfelismerő képességét javította és így tett szert evolúciós
ütemelőnyre a kakukkal szemben – említett egy, a kutatók számára szinte tankönyvi
példaként használható esetet Moskát Csaba. A biológus szerint ennek köszönhetően
a Magyarországon rendszeresen fészkelő tövisszúró gébicset ma már nem veszélyezteti
a kakukkparazitizmus. Más fajok, például egyes énekesmadarak agresszív viselkedésükkel
tudják távol tartani fészkeiktől a nem várt vendéget, sőt a szakirodalomból ismert
olyan eset is, amikor egy nádirigó vízbe fojtott egy kakukkot. A kutatók rafináltabb
védekezési módszerről is tudnak. Egyes fajok például tojásaik védelmében fáktól
távoli helyeken költenek, a kakukk ugyanis csak a fákkal borított területet, erdős
részeket kedveli. A gazdamadarak viszont tudják ezt és úgynevezett élőhely-szigetekre
húzódnak vissza. Moskát Csaba elmondta, hogy ilyen élőhely-sziget például Magyarországon
a Velencei-tó, amelynek belső része kakukkmentes.
Kakukktojás (balra) a nádirigótojások között
A koevolúciót vizsgáló tudósoknak a legmodernebb technika is rendelkezésükre
áll. A tojásmimikri tanulmányozásához például olyan műszert is használnak, mint
a fényvisszaverődés vizsgálatához alkalmazott spektrofotométer. – A madarak az
emberektől eltérően az UV-tartományban is látnak. Ezzel az eszközzel a biológusok
is képesek egy „madár szemével látni” – fogalmazott az MTA-MTM Állatökológiai
Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója, aki szerint az eddigi eredmények ellenére
még évtizedekig lesz mit kutatniuk az ökológusoknak.
-vb-
Forrás: MTA
