A WWF Magyarország 1996 és 2008 között több mint 220 hódot telepített hazánkba.
Jelenleg, a visszatelepítés eredményeképp a teljes magyarországi populáció nagysága
valahol 500 és 600 egyed között lehet. A kiengedések Gemencen, a Hanságban, a
Drávánál és a Tiszánál történtek, a Szigetközbe, a Rába mentére, és Zala megyébe
a határon túlról is vándoroltak be egyedek. Most már a Duna mentén is sok helyen
vannak hódok; főleg a Szigetközben nagy a szaporulat, amely aztán mindenfelé vándorol.
Úgyhogy már az egész országban várható, hogy felbukkan a faj. Vannak olyan területek,
ahol stabilan nő az állomány – ilyen a Hanság és a Szigetköz. A Dunának és a Tiszának
az árterén nagyobb áradások esetén kimoshatja a családokat a víz, ilyenkor azok
átvándorolnak máshová, például kis patakokba.
Az állatok monitorozása, a populáció méretének nyomon követése jelenleg is folyik.
A növényevő hód Európa legnagyobb rágcsálója, és a ragadozó vidrával párhuzamosan
is előfordulhat egyazon területen. Nagyrészt éjszakai életmódot folytat, így viszonylag
ritkán kerül szem elé. Emiatt a monitorozási munkában jelentős szerepe van a hódrágások
megfigyelésének. A hódok ugyanis télen fákat döntenek ki, illetve nagyobb ágakat
rágnak el, hogy hozzáférjenek a téli táplálékukat jelentő fakéreghez. Nyáron mindenféle
zöld növényt fogyasztanak, ami a vízparton megtalálható. A rágások ősszel jelennek
meg, amikor elkezdenek élelemraktárt készíteni, vagy esetleg gátat építeni.
Hódrágás
A Csepel-szigeten már 2003-ban láttak hódnyomokat. Utána viszont 2009-ig nem
kerültek elő újra az állatok jelenlétére utaló bizonyítékok a környéken. Tavaly
november közepén a közelben lakó Vágvölgyi Imre jelentette a WWF-nek, hogy a Soroksári-Duna
mentén, Czuczorsziget északi részén talált rágásokat. „Mint a természetben járó,
szívesen látom a hódot a környékünkön. Remélem, hogy az M0 híd szélesítésének
munkái nem fogják elüldözni. Külön szerencsének tartom, hogy láttam is pár pillanatig,
ahogy önfeledten lakmározott az ágakból” – nyilatkozta a Greenfo-nak Vágvölgyi
Imre.
Az itteni hódrágásokat mentünk ellenőrizni március 21-én Czabán Dáviddal, a Magyar
Természettudományi Múzeum kutatójával. A biológus elmondása szerint a tél vége,
kora tavasz a legjobb időszak a felmérésre, monitorozásra. Az állatok ugyanis
egész télen rágják a fákat, így ilyenkor van a legtöbb rágás. Áprilisban viszont
már kezd kihajtani a zöld, és elfedi a nyomokat.
Az M0-s déli szakaszának hídja Budapest és Dunaharaszti határvonalánál íveli
át a Soroksári-Dunát. Ezen híd közelében szálltunk kenuba, hogy a hódok nyomába
eredjünk. Már járművünk vízre bocsátásának helyszínén találtunk rágásokat – az
információ tehát helytálló volt. Utána két kilométert dél felé evezve, majd visszajőve
nyolc-tíz helyen találtuk meg a rágcsálók nyomait. Főként fűzbokrokon, illetve
egy-két nyárfán találtunk rágásnyomokat. Dunaharaszti és Budapest mára egybenőtt,
úgyhogy végig házak, nyaralók szegélyezték a vízpartot.
Czabán Dávid véleménye szerint kialakult egy territórium a területen, ahová tavaly
nyáron érkezhetett az állat (a hódok ugyanis nyáron vándorolnak). Ezután letelepedett
a hód, és itt töltötte a telet. „Télen nincs nagy zavarás, merthogy ilyenkor a
nyaraló-tulajdonosok, horgászok nincsenek kint a területen. Az M0-ás jelent valamekkora
zavarást, de ez úgy tűnik, nem baj neki. Tudunk róla, hogy Ausztriában is élnek
hódok autópálya-felüljárók mellett. Kérdés, hogy tavasszal, illetve nyáron, amikor
elindul az evezés, megjönnek a horgászok, mennyire fog ez gondot jelenteni neki.
A szigetek között vannak olyan ágak, ahol nem nagyon szokott ember közlekedni,
talán néha kenusok, kajakosok. A Soroksári-Dunaág elég hosszú, úgyhogy ha valamiért
ez a szakasz nem jó neki, akkor arrébb megy” – mondta el a biológus. „A hódok
jól tűrik a szennyezést, de egyébként is most már tisztul ezen a környéken a víz,
a csepeli Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzembe helyezése nyomán.
Az autók zaja nem zavarja őket, azt most láttuk. A terület jó a hódnak, fa bőven
van elég, téli és nyári tápláléka egyaránt bőven van.” A hódok általában a víz
közelében maradnak: Czabán Dávid kimutatta a szakdolgozatában (amely a Greenfo
szakdolgozat-adatbázisában is elérhető), hogy a parttól tíz méteres távolságig található a megrágott fák kilencven
százaléka. Emiatt nem lehet nekik nagy probléma, hogy kicsit távolabb sok ház
van. „Az még lehet egy veszély, hogy halászhálóba akad, de úgy tudom, hogy ilyeneket
nem nagyon szoktak kirakni a környéken; itt horgászat van inkább, halászat nem
nagyon zajlik” – fejezte be a kockázatelemzést a Múzeum munkatársa.
A kutató szerint bizonytalan, hogy honnan jött az állat. Legközelebb az 50-60
kilométerre lévő Rácalmáson tudni hódról, észak felé pedig Esztergomnál, a Szentendrei
sziget északi részén láttak állítólag hódrágásokat. Mindenesetre Czabán Dávid
a tervek szerint jövőre újra megnézi majd a területet – addigra kiderül, hogy
hosszú távra rendezkedett-e be a hód a Soroksári-Dunán.
[Forrás: Bajomi Bálint/greenfo.hu]
