Azt még senki nem tudja, hogy alkalmazkodnak ehhez a ragadozók.
Elkészült az eddigi legátfogóbb elemzés a korábban kezdődő tavasz hatásairól
az Egyesült Királyságban. A vizsgálatban 12 brit kutatóintézet és egyetem munkatársa
vett részt, és 726 tengeri, édesvízi és szárazföldi állat- és növényfaj egyedfejlődési
adatait vetették össze harminc évre visszamenőleg. A kutatók megállapították,
hogy a szaporodási időszak átlagosan 11,7 nappal kezdődik hamarabb, mint 1976-ban,
s a változások elsődlegesen az alacsonyabb táplálkozási szinteket érintik, ide
tartoznak a növények és a növényevők.
Korábbi tanulmányok szerint az északi féltekén évtizedenként 2,3-5,5 nappal kezdődik
hamarabb a tavasz az utóbbi időszakban, ám azt még sosem vizsgálták, hogy melyek
azok az élőlénycsoportok, amelyek erre a változásra a legérzékenyebbek, s melyek
azok, amelyeket a legkevésbé érint. Erre kereste a választ a mostani vizsgálat
Dr Stephen Thackeray és Sarah Wanless professzor, a brit Centre for Ecology & Hydrology munkatársai vezetésével.
Ez az első alkalom, hogy olyan kimerítő vizsgálat történt, amelynek segítségével
összehasonlíthatóvá váltak a különböző élőlénycsoportokban tapasztalható változások.
A Global Change Biology című folyóirat február 9-i számában megjelent tanulmányban
1976 és 2005 közötti adatokat használtak fel, amely egy elég jelentős időszak
a klímaváltozás, a savas esők, a földhasználat és a túlhalászat vizsgálata szempontjából.
A kutatók a januártól augusztusig tartó időszakot vizsgálták, azaz kizárólag a
tavaszi és nyári egyedfejlődési változásokat vették figyelembe, mert szaporodás
és növekedés szempontjából ez a legintenzívebb időszak. Szárazföldi és vízi növények,
rovarok, halak, kétéltűek, madarak és emlősök adatait tanulmányozták, s többek
között a virágzás kezdetére, a planktonok növekedési sebességére, a rovarok repülési
időszakaira, továbbá a születésekre és az elvándorlásokra koncentráltak.
Az eredmények alapján meglehetősen gyors klímaváltozás zajlott a vizsgált időszakban,
éves szinten egységesen 0,04-0,05°C felmelegedést tapasztaltak mind a tengeri,
mind az édesvízi, mind a szárazföldi ökoszisztémákban, ez összesen körülbelül
1,2 °C-os melegedést jelent. Ezzel párhuzamosan minden jelentősebb élőlénycsoportban
átlagosan 11,7 nappal hamarabb kezdődik a szaporodási és populációnövekedési időszak,
és összességében a vizsgált események 83,8 százalékában tapasztaltak korábbi megjelenést.
Sarah Wanless elmondta, hogy a vizsgálat rámutat azokra a változásokra, amelyek
mielőbbi kivizsgálást igényelnek, különös tekintettel a védendő, valamint a nagy
gazdasági jelentőséggel bíró fajokra. Ide tartoznak az élelmezésben fontos szerepet
játszó halfajok, a megporzásban részt vevő rovarok, valamint a növénykártevők.
A leggyorsabb változás a szárazföldi növények vegetációs időszakában, a hajtás,
a virágzás és a termésérés idejében volt, ez kétévente átlagosan 1 nappal kezdődött
hamarabb, mint korábban. Ezzel szemben az édesvízi fitoplanktonok (növényi planktonok)
reagáltak a leglassabban, esetükben négyévente 1 nappal kezdődött hamarabb a virágzás.
A különböző táplálkozási szintek eltérően reagáltak a változó környezetre, a
legjelentősebb a tápláléklánc alján elhelyezkedő, elsődleges termelő növények
valamint az őket fogyasztó állatok esetében volt a változás. A magasabb szintű
fogyasztókat egyelőre sokkal kevésbé érintették ezek a hatások. A tápláléklánc
egy rendkívül bonyolult hálózat, például a halak és a kétéltűek is fogyasztanak
planktont és gerinctelen vízi lárvákat, például szitakötőlárvát. A kifejlett szitakötők
lepkéket és darazsakat ehetnek, s egyes szárazföldi madarak is elsősorban ezekkel
etetik a fiókáikat, míg a tengeri madarak fő táplálékforrását a halak jelentik.
Minden mindennel összefügg, s a legalsó szintekben bekövetkező változások előre
beláthatatlan következményekkel lehetnek a magasabb szintű fogyasztókra. A kutatók
szerint a fő kérdés az, hogy vajon ezek a fajok, a ragadozók hosszú távon képesek
lesznek-e alkalmazkodni a változásokhoz, ám ez csak az utódnevelés sikeressége
alapján lesz megállapítható.
|
Hőmérsékleti anomáliák hatásai az élővilágra
Az évszakra nem jellemző, váratlan felmelegedés nagyon "becsaphatja" az élővilágot,
ha a hőmérséklet hirtelen visszahűl az adott hónapra jellemzőre. A meleg előcsalogathatja
a telelő állatokat, amelyek könnyen áldozatául eshetnek a fagyoknak. Ugyanígy
veszélyes az őszi nagyon enyhe idő is, mely maradásra bírhatja a vándormadarakat,
s amelyek aztán nem találnak maguknak táplálékot a tartós fagyok beköszöntével.
|
[Forrás: Molnár Orsolya/origo.hu]