- Az algák legfőbb tápláléka a foszfor és a nitrogén, ha túl sok kerül belőlük
a vízbe, az eutrofizációhoz, az algák túlzott elszaporodásához vezet, amely hosszútávon
a tó ökoszisztémájának összeomlását eredményezi. A 60-70-es évek Balatonjában
nem eutróf, hanem még ennél is súlyosabb, hipertróf helyzet alakult ki, mára azonban
a határértékek századát is alig éri el az oldott anyagok mennyisége – magyarázta
az mta.hu-nak Bíró Péter az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének igazgatója.
Mint azt a kutatóprofesszor elmondta, a vízminőség javításának elengedhetetlen
feltétele volt, hogy hosszú évtizedek kutatásaival feltérképezzék a tó anyagcsere-folyamatait,
és ez alapján meghozzák a szükséges intézkedéseket. Ezek közül a legfontosabb
a szennyvízből bejutó foszfor mennyiségének csökkentése volt. Ehhez kémiai módszerekkel
kezelték a kommunális szennyvizeket, majd a Balaton körül kiépült körcsatornán
mindezt a Sió-csatornába vezették. Sokat javított a helyzeten a zalaegerszegi
szennyvíztisztító korszerűsítése is.
Csak fluoreszcens módszerekkel mutathatók ki a pikoalgák
- Sikerült elérnünk, hogy a tónak több mint egy évtizede nincs foszforutánpótlása,
azóta pedig az iszapban lévő készleteket is lassan felélték a növények. Így még
a legnagyobb kánikulában sem várhatók olyan algavirágzások, amelyek a 70-es és
80-as évek fürdőzőinek életét megkeserítették. A bőrirritációt kiváltó kékalgák
koncentrációja is nagyban lecsökkent. Az egészségügyi határértékek szerint akár
inni is lehet a vízből, már aki szereti a Balaton ízét – tette hozzá az ökológus-professzor.
Bíró Péter kiemelte: kutatóintézetének munkatársa, Vörös Lajos néhány évvel ezelőtt
fedezte fel, hogy a tó szervesanyag-termelésének 60-70 százalékát egy igen kisméretű,
1 mikrométeres algatípus, a pikoalga adja. Speciális, a vizsgált algákat megszínező
mikroszkópokra volt szükség arra, hogy a baktériumokhoz hasonló nagyságú növényeket
kimutassák - Az ilyen típusú algák hasonló arányban általában az óceánok és a
tengerek nyílt vizén fordulnak elő, ami jól jelzi a Balaton vízminőségét – magyarázta
az akadémikus.
A levelek fonákján hűsölnek az árvaszúnyogok
Mint mondta, az emberi eredetű tápanyag, vagyis a szennyvíz utánpótlás megszűnése
megváltoztatta a tó teljes táplálékhálózatát, az algák visszaszorulásával az apró
gerinctelenek, és az ezeket fogyasztó halak száma is lecsökkent. – Ha nem számítjuk
a meghonosított fehér busát, mára a húsz évvel ezelőtti halmennyiség körülbelül
egyharmada maradt a Balatonban: ez a tisztaság és az egészséges ökoszisztéma ára.
Olyasmit sem fogunk soha többé tapasztalni, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor
hatalmas füstoszlopokhoz hasonló rajokban lepték el a Balatont az árvaszúnyogok,
bár idén a hideg időjárás miatt ezeknek a rovaroknak a rajzása is kitolódik valamelyest
– jegyezte meg a Limnológiai Intézet igazgatója.
A vízminőség megváltozásával párhuzamosan egy korábbi jelenség, a trofikus grádiens
is megszűnt. Ez annyit jelentett, hogy délkeletről a Keszthelyi medence irányába
indulva egyre nőtt a növények számára hozzáférhető tápanyag mennyisége, és így
az állatok száma is. Mára ez az aránytalanság is eltűnt, és a tó élővilágának
térbeli eloszlása egyenletesebbé vált.
-lp-
Forrás: MTA
